Mácsai Pál: „A bűnben fogant jelenségek nem tudnak megdicsőülni”

Mácsai Pállal még a nyáron, az Ördögkatlan fesztivál után beszélgettem. Az Élet értelme című, Örkény István egyperceseiből írt darabot adta elő, Lukács Miklós cimbalomkíséretével. Annak egyik oka, hogy az interjút csak most közöljük, az az, hogy a darabot tegnap Pécsett is bemutatták. Az egypercesek szereplőinek emberi gyengeségei, viccesek, de fájóan ismerősek, hiszen a jelenünk is hasonlóan abszurd néha. Illetve nem tudom, hogy ez a jó kifejezés-e akkor, amikor a mai magyar politika és a művészet viszonyát jellemezzük. Erről is faggattam a színész-rendező, színházigazgatót.

Ön is állást foglalt az SZFE ellenálló diákjai, oktatói mellett az Ódry színpad bezárása kapcsán. Mi volt a személyes motivációja? Mit gondolt és mit gondol a történtekről?

Nem tudom, hogy tudok-e újat mondani ezzel kapcsolatban. Nem csak az Ódry bezárása, hanem az egyetem autonómiájának megszüntetése, és az ahhoz vezető módszer ellen tiltakoztam. A Színművészeti Egyetem működésének az volt a valódi problémája, hogy a kormányzat – mely utóbb megszállta – a működési költségeit tendenciózusan csökkentette. Ezt követte, hogy rágalmakat terjesztettek az egyetemről, jelesül, hogy az egy zaklatókkal teli, liberális fészek lenne – vagyis lett volna. Majd negligálva mindent és mindenkit, beültette saját embereit az egyetem vezetésébe. Az egész botrányos esemény mögött nem is annyira világnézetek különbözősége áll, hanem hatalmi ambíciók, és az én szememben irracionális indulatok, ahogy egyébként magában a kultúrharc elnevezésű mozgalomban is.  

De a botrány közben is tudni lehet és tudni kell, hogy ez olyan eseménye a magyar felsőoktatásnak, a magyar művészeti oktatásnak és praxisnak, ami idővel a szégyenletes emlékek polcára kerül majd. Még akkor is, ha az új egyetemnek jó lesz a szakmai munkája. Akkor is, ha azok, akik tették, nincsenek ennek tudatában. Noha kisebb hányaduk vett részt ebben a folyamatban meggyőződésből, inkább karriervágyból, és van, aki pusztán a pénzért, és akad olyan is, aki azt sem tudja, hogy hol van. Maga a drámairodalom taglalja, és igen bőven, hogy a bűnben fogant jelenségek nem tudnak megdicsőülni. De én azt hiszem, hogy jól működni sem.

Ez átmeneti állapot, ami persze tarthat akár évtizedekig is, ahogy a szocializmus nevű hazug és ostoba államrezon is évtizedekig tartott. Ausztriában például a császárság megszűnése óta, azaz  100 éve – kivéve a német megszállás éveit – állandó államforma van. Ezt polgári demokráciának hívják. Nálunk nem. Nálunk volt tanácsköztársaság, aztán horthyzmus, aztán nyilas kormány, aztán német megszállás, aztán koalíciós kormány, aztán szovjet megszállás, aztán sztálinizmus, kádárizmus, aztán a fordulat. Száz év alatt elég sokféle huzat. Csacsiság azt hinni, hogy épp a Vidnyánszky- féle színművészeti egyetem esztétikája és gyakorlata lenne kőbe vésve.

Ön szerint van reális esélye Magyarországon annak, hogy a „kultúrharc” olyan irányba folytatódjon, amiben további színházakat, művészeti közösségeket – ott, ahol szokás még a szabad gondolkodás – szüntet meg a kormány?

Természetesen. A szabad, kritikai gondolkodást egy hatalom sem szereti. A demokratikus hatalom sem szereti, csak eltűri. A miénk sem nem szereti, sem nem tűri. Ha mi – az Örkény színház – nem tartoznánk éppen a Fővárosi Önkormányzathoz, akkor talán már nem is lennénk.

Itt, Pécsett is láttunk példákat, nem is akármilyeneket a politika és a művészet erős összefonódására. Nálunk fordult elő pár éve, hogy sikerült meghiúsítani Alföldi Róbert egyik darabjának a bemutatóját – mármint a pécsi bemutatóját, a darabot láthatta a közönség, csak a Kodály Központ helyett Szigetvárott, a Vigadóban. Ez még az azt megelőző évek folyamatait látva is példátlan, és megdöbbentő volt, hisz előtte ilyesmire azért nem volt példa. Gondolom, hallott róla, hiszen a botrány híre nem csak szakmai körökig jutott el  (a hírt, hogy az előadást Pécsett politikai okokból lefújhatták, éppen a Szabad Pécs írta meg anno – megj.: B. A.). Mi a véleménye róla?

Emlékszem rá. Rossz véleményem van róla. Akkor is, ha a Zsolnay-negyed vezetője (a Zsolnay-negyedet működtető cég, a ZSÖK akkori vezetőjéről van szó, Vincze Balázs balettművészről és rendezőről, aki ma már a budapesti Operettszínház művészeti vezetője, miután az új városvezetés menesztette – megj.: B. A.) és a nyomásnak engedett, és akkor is, ha meggyőződésből tette. Nem tiltunk le előadást világnézeti okból. Vannak bizonyos dolgok, amiket egyszerűen nem teszünk meg. Egy kolléga előadásának a letiltása ilyen.

És volt még más hasonló eset is. De talán ön még többről is tud, ahol valami nagyon hasonló dolog történt.

Persze. Léteznek listák arról, hogy kit lehet meghívni és kit nem, művházakba például. Egyes kultúrházvezetők ezeket a listákat betartják, a szuverén, és önálló gondolkodásra képes kollégák pedig nem.  

Önt szolidáris, szociálisan érzékeny embernek tartják kollégái, pályatársai, és az önt jól ismerő újságírók is. Két éve az ön által vezetett Örkény színház a független színházak mellett is kiállt. Azt olvastam, hogy lemondtak NKA-s pénzekről. Ez tényleg így volt?

Nem, ez tévedés. NKA-s pénzekről nem mondtunk le, két okból sem. Először is, az nem a mi pénzünk, hanem közpénz, tehát arra lehet fordítani, amire adják, másrészt mi nem is igen kapunk olyat. Mi egészen mást csináltunk: megkerestük azt a pénzt, amit adományoztunk. Adományokat gyűjtöttünk a nézőinktől. Áruba bocsátottuk az ismertségünket. Keleti Éva, a színházi fotográfia nagyasszonya készített rólunk egy fotósorozatot, amit mi drágán, egyedien számozva és egyenként dedikálva eladtunk. Ezen kívül egy jótékonysági estet is szerveztünk, és ezek bevételét adtuk a független színházaknak, akikkel az új színházi törvény nagyon kiszúrt. Tőlük ugyanis elvették a tao-pénzeket – amelyik rendszert én nagyon nem szerettem amúgy –, és nem pótolták semmivel. A függetleneket sem szereti a kormányzat, mert sokuk zabolázhatatlanul önálló gondolkodású. Én nagyon fontosnak tartom a független színházakat szakmailag, sokat adnak a magyar színházi szakmának. Ez volt az oka annak, hogy szakmai szolidaritást vállaltunk velük két éve is, és idén is, amikor is az egyik előadásunk bevételét nekik ajánlottuk fel. Jövőre is tervezzük, hogy valamilyen módon segítjük őket.

Mácsai Pál az idei Ördögkatlan fesztiválon, a háttérben Lukács Miklós, aki cimbalmon kísérte az előadáson – Fotó: Gyenese Andrea

Van egy másik kérdés, egy másik ügy, amit az SZFE körül történtekhez hasonlóan szintén nemigen lehet megkerülni ma, ha színházról beszélünk: Eszenyi Enikő nagy port kavart vezetői botránya. Sőt, van arra is esély, hogy nem ő az egyetlen színházi vezető, akivel kapcsolatban felmerülhet, hogy akár megfélemlítést is alkalmazott a céljai elérése érdekében. Mit gondol azokról, akik így irányítanak, és ön milyen vezetőnek látja és gondolja magát?

Erről muszáj lesz, hogy a kollégáimat kérdezze helyettem, de röviden: én a párbeszéd híve vagyok. Nem fogom Eszenyit minősíteni, megtette már az egész stábja. Inkább felhívom a figyelmet arra, hogy milyen jó színésznő, és azt hiszem, egy igazi bocsánatkéréssel ezen az ügyön túl lehetne lépni. Addig nem. Én tényleg a meggyőzésben hiszek, bár sokszor lassú és nem is mindig eredményes folyamat.

Ön színigazgató és rendező is, de színművész is. Amikor ön színészként olyan rendezővel dolgozik, aki  hasonló nem vállalható módszerekkel próbál eredményt elérni, azt mennyire tudja tolerálni? Képes-e rá bármennyire is, kell-e ezt tolerálni bármeddig is?   

A kemény kézzel semmi probléma, az érzelmi vagy hatalmi terrorral van probléma. Én az utóbbit eléggé megúsztam, néha súrolták a rendezőim, de negyven éves pályám során csak egyszer-kétszer, és ott ellen lehetett tartani. Ami most zajlik, nagy és fontos paradigmaváltás. Az én pályakezdésemkor az volt a színházi működés kiindulása, hogy a rendező mindent tud, a színésznek az volt a dolga, hogy alávesse  magát az akaratának. Bár a komoly műhelyekben akkor is tudták, hogy a színház  párbeszédes szakma, minden színész rendező és minden rendező színész is.

Ön mindkét szakmát tanulta és gyakorolja. Ez inkább előny, vagy inkább hátrány, amikor az egyik szerepben van, de szakmailag rálát a másik feladatra is?

Hol segít, hol gátol, hol így érzem, hol úgy. Nekem szerencsém van, mert az Örkény színházban dolgozom már 20 éve, és az azt megelőző években is válogatott közösségekben dolgozhattam. Így hát nem szoktam rossz és ostoba rendezőkkel dolgozni, ettől megkímél a helyzetem. Nincsenek rossz élményeim, noha természetesen szoktam nem egyetérteni rendezőkkel, és ők velem ugyanígy. Ezeket szépen megbeszéljük, kivitatkozzuk. Én el tudom fogadni azt, hogy a rendezőnek más a koncepciója, képes vagyok alkatrésszé válni egy előadásban. És rendezőként is képes vagyok az előzetes elképzeléseimen változtatni. Egy határig, persze.

Idén volt 60 éves, hogyan ünnepelt? Kollégái, pályatársai megünnepelték, volt rá mód ebben a fura esztendőben?

A születésnapomat nem ünneplem a családomon kívül. Az Örkény színházban sem, és ők ismernek, tudták ezt. Igazgatónak ne legyen születésnapja, szerintem: még ha szeretnek is, egy ilyen ünneplés körül ott ólálkodik a „muszáj”. Viszont nagyon szépet találtak ki. Kaptam egy egyetlen példányban létező könyvet, amibe beleírták a jókívánságaikat és azt, hogy miért szeretnek engem. És ez nagyon jólesett, ez mégiscsak egy érzelmi zivatar, kellett kicsit szárítkozni utána. Itt is mindenki túlzásba esik ugyan, de az ilyen nekrológ-köteteknek ez a természete. És ettől függetlenül szíven ütött, megérintett. Nem is vettem elő azóta.

A születésnapja alkalmából számos cikkben összegezték eddigi életútját, Ön is összegzett? Maga magának, magáról? És, ha igen, mire jutott, elégedett?

Nem összegeztem, de tudom, hogy ha valaki 80 éves koráig a rendezői és a színészi pályán tud maradni, viszonylag egészségesen, az nagy adomány. Szóval, ha szerencsés vagyok, és nem jön közbe semmi, akkor van még 20 aktív évem. Átgondoltam, hogy mit kellene ennyi idő alatt elvégeznem még, mire kellene figyelnem, de ezt már 50 évesen is megtettem.

Ezek szerint van terve a következő húsz évre?

Szövegekkel szeretnék foglalkozni: egy részét már megírták mások, a másik részét én fogom megírni. Ideje lassan főleg azt csinálni, amihez a legjobban értek: és ez mégiscsak a szövegek előadása …

Az interjú eredetileg itt jelent meg:

https://szabadpecs.hu/2021/09/macsai-pal-a-bunben-fogant-jelensegek-nem-tudnak-megdicsoulni/

 

Az emberi faj járt a Holdon, a Marsra készül települni, de a női nemi szervet még mindig nem ismeri igazán 

Nők, anyák, családok – Mi lesz az álmainkkal? címmel tartott ismét Pécsett, a Bóbita Bábszínházban beszélgetést a múlt héten a „Védett tér” című sorozatban Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzata, együttműködve Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest irodájával. Az előadás és a beszélgetés megtekinthető volt ZOOM-alkalmazáson keresztül is, de a FES publikálta a Facebook-oldalán is. 

Kép forrása:Girl God Books

 

A mostani program abban különbözött az előzőtől, hogy „Khaled-Abdo Szaida színházi dramaturg, író, rendező jelenetein keresztül Várnagy Kinga és Matta Lóránt színészek mutattak be a színpadon néhány tipikus élethelyzetet, ahol a nők teherviselése a legkiugróbb”.

A szakértők Bodor Andrea Lili pszichológus, Kleisz Teréz szociológus és Nagy Tímea szociális munkás, pszichodráma asszisztens voltak, az beszélgetést Veiszer Alinda televíziós újságíró vezette.

 

Anya marad otthon, +/- 20%

Az első jelenet a „Mindig anya marad otthon” címet kapta, ami egy fiatal, kisgyermekes házaspárról szól. A példában több probléma is felüti a fejét, a férj a házaséletre próbálja rávenni fáradt és a tehetetlenség miatt egyre dühösebb feleségét. Óvodás gyermekük beteg, enyhe tünetekkel, így elvinnék az óvodába, de a feleség attól fél, hogy nem engedik be az intézménybe a gyermeket, ezért otthon kell maradnia. Végül a probléma megoldása ez is lesz, azzal az indokkal, hogy a férj keres több pénzt és az ő munkája szerinte fontosabb.

Tipikus megoldás ez Magyarországon erre az élethelyzetre, vélték a szakértők. Valóban, általában az anya marad otthon a beteg gyerekekkel. Ennek egyik oka, hogy általában a férj keres több pénzt, illetve “neki van karrierje”.

Magyarországon ugyanis átlagosan húsz százalékkal magasabb az ugyanolyan végzettségű és munkakörben foglalkoztatott férfiak bére, mint a nőké.

Ha a férj sikeres vállalkozó, míg a feleség alkalmazott, akkor ez a jövedelmi különbség ennél is magasabb, akár jóval magasabb. Nyilvánvalóan racionálisnak nevezhető döntés, hogy amennyiben a férj sokkal többet keres, akkor a feleség marad otthon a gyerekkel. Viszont a magyar társadalomban, a hazai minták szerint akkor is az ábrázolt megoldás a bevett, ha a szülők fizetése kb. ugyanakkora. Ennek az is az oka, hogy a magyar nők többsége hű a társadalom által elvárt női szerepeihez, azaz a gondoskodást, a gyermekek, idősek gondozását, ápolását, a család összetartását tekintik elsődleges feladatuknak.

 

Egyedülálló, harmincas

A 2. jelenet címe: „Egy kicsit hideg lesz”. Egy nőgyógyászati vizsgálóban vagyunk, ahol a páciens fekszik a vizsgálóasztalon és egy férfi nőgyógyász vizsgálja. Kiderül, hogy a betegnek endometriózisa van. A diagnózis elhangzása és a páciens számára sokkoló információk után kiderül a jelenetből, hogy még teljes életmódváltás mellett is valószínűsíthető, hogy műtétre lesz szükség. Magánegészségügyi ellátás keretében ez több, mint egymillió forintos beavatkozás, az állami egészségügyben viszont akár egyéves is lehet a várólista. Ráadásul a műtét miatt több hétre ki fog esni a munkából, amit a páciens nem engedhet meg, mivel egyedülálló, harmincas nő.

 

A rejtélyesnek is nevezett, de egyáltalán nem ritka nőgyógyászati betegség, egyik fő tünete a fájdalmas menstruáció. A szakértők elmondták, hogy az endómetriózis Magyarországon minden hetedik nőt érinti, és már kamaszkorban felismerhető lenne, de sok nő csak több évnyi szenvedés után kap helytálló diagnózist. Ennek oka, hogy a női páciensek, és a férfi orvosok is természetesnek veszik a fájdalmas menstruációt. Van egy anyáról, lányra szálló mantra, ami arról szól, hogy a fájdalom a menstruáció alatt természetes és szenvedni ettől a fájdalomtól, szintén az. Aki panaszkodni mer, az túlérzékeny. A fájdalmas menstruáció azonban valójában betegséget jelez, nem kell és nem is szabad elfogadni. A magyar orvos-nőgyógyászok nagy részének nem elégséges a tudása az endometriózisról és alig akad szakember, aki ezt a tudást átadja. Az endometriózisról létezik egy könyv, amely nemrég jelent meg itthon, és most szakemberek próbálják elérni, hogy a könyv végre bekerüljön a magyar orvosképzés tananyagába. Ráadásul az anyák sem állnak a helyzet magaslatán, már ami a nőiséggel járó fontos és helyes információk átadását jelenti a lányaik számára. 15 lányból mindössze 3 lányt világosít fel az édesanyja a menstruációról részletesen, a többségük azt sem tudja, hogy mi történik vele. És kb. ugyanez igaz a szexuális felvilágosításra is. Ennek egyik oka az, hogy a nők maguk is keveset tudnak a saját testükről. Elképesztő, de 2018-ban fedezte fel csak az orvostudomány, hogy a női nemi szerv sokkal bonyolultabb és rejtélyesebb és összetettebb, mint eddig gondolták.

Bodor Andrea Lili ebben a részben mondta ki a beszélgetés általunk legjobbnak vélt mondatát: „Az emberi faj járt már a Holdon, többször is, tervezi, hogy a Marsot is meghódítja, de a nők csiklóját még mindig nem ismeri”.

Veiszer Alinda a jelenet után rákérdezett a mögöttes okokra. Lehetséges-e, hogy a probléma gyökere az, hogy mind az orvostársadalomban, mind a társadalom informálásáért felelős média világban még mindig férfi túlsúly uralkodik? Ebből következhet az is, hogy a nők hangja alig hallatszik, hisz ő problémáik nincsenek kihangosítva, azért mert elsősorban a férfiak tematizálják, hogy miről szóljon a közbeszéd. Úgy tűnt, hogy a szakértők folyamatosan ott vannak a probléma gyökerénél, kerülgetik, körülírják, ám végül senki sem mondta ki azt egy az egyben, ami a hallgatóság egy részének, e cikk szerzőjének is következik/következhet az elhangzottakból: hogy a társadalmunk még mindig nagyon erősen férfiközpontú, patriarchális. Így a kifejezetten nőket érintő problémák esetén, a tévhitek és a megfelelési kényszer miatt az adott problémák nem megoldódnak, hanem eszkalálódnak.

 

Szendvics

A harmadik jelenet címe Szendvics volt. Ebben egy középkorú, már kamasz gyermeket nevelő házaspár áll. A feleségnek egyszerre kell helytállnia a gyermeknevelésben és idős édesanyja gondozásában. A nő a jelenetben kócosan, leharcolva, a végkimerülés szélén állva vitatkozik az őt egyébként érzelmileg támogató férjével. Azon megy a vita, hogy beadják-e az idős, demens édesanyát otthonba. Jó megoldás, feloldás nyilván itt sem születik, a szeretett szülő és a már saját család között kellene a felvázoltak szerint választani ugyanis.

A szakértők szerint a magyar, középkorú emberek egy részének, ez a szendvicsnek nevezett élethelyzet, azaz, hogy valaki az idős hozzátartozóját ápolja és közben a gyerekeit is neveli, szintén tipikus. Magyarországon egy idős szülő elhelyezésére egy idősotthonban 1,5 -2 évet kell várni. Ezért a a racionális megoldás az lehet, hogy érdemes előre készülni erre a helyzetre, azaz már akkor feliratkozni a várólistára, mikor még nem alakult ki a demencia vagy súlyosabb betegség. A nyugati társadalmakban az idősek előre készülnek erre a helyzetre és tartalékolnak (mert tudnak is tartalékolni) pénzt, hogy nívós idősotthonokban töltsék életük utolsó éveit. A magyar társadalom nagy része azonban nemcsak, hogy belesodródik ebbe a „szendvics” élethelyzetbe, de eleve erre is rendezkedik be. A társadalmi elvárás is az, hogy gondoskodjunk a rokonainkról, és az idős emberek egy része is elvárja azt a gyerekeitől, hogy gondozza őt. A gyermekek nagy része pedig, és itt megint elsősorban a nőkről van szó, teljesíti is ezeket az elvárásokat.

Kleisz Terézt és egy 2018-as nőkutatást idézve szerintem, úgy válaszolható meg az est fő kérdése -azaz, hogy mi lett az álmainkkal -,hogy a magyar nők többsége roskadozik életterhei alatt, miközben az egyenlőtlen társadalmi elvárásokat és a rossz beidegződéseket természetesnek veszi.

Szerző: Gyenese Andrea

A cikk eredetileg itt jelent meg: https://szabadpecs.hu/2022/02/az-ember-jart-a-holdon-a-marsra-keszul-de-a-noi-nemi-szervet-meg-mindig-nem-ismerjuk-igazan-tarsadalmi-tabukrol-beszelgettek-pecsett/

      10 túlélő tipp nárcisztikus visszaélés áldozatainak

(A nők ugyanolyan valószínűséggel lehetnek nárcisztikus személyiségzavarosok vagy rendelkezhetnek nárcisztikus tulajdonságokkal, mint a férfiak) 

„Egy nárcisztikus akarata átváltoztatja

a függetlenséget társfüggőséggé

a bizalmat bizalmatlansággá

az extroverziót introverzióvá

a boldogságot depresszióvá

a reményt félelemmé 

és mindezt anélkül, hogy bárki észre venne

                                beleértve magát az áldozatot is…”

 

Három konkrét célt szem előtt tartva írtam ezt a művet: először is, hogy segítsen megelőzni azt, hogy tönkre menj egy narcisztikussal fenntartott kapcsolat taposómalmában; másodszor, hogy felébresszem benned azt a rugalmasságot és elszántságot, amelyre szükséged van ahhoz, hogy felépülj egy ilyen kapcsolat által okozott pszichológiai sérülésekből; harmadszor pedig szeretnék adni neked néhány útmutatást az önátalakítás munkájában, amely lehetővé teszi számodra egy szebb jövő elérését.

Bár a saját megvilágosodásomig a saját utamon jutottam el, amit itt felajánlok neked, nem csak annak a magánismeretnek a gyümölcse, amelyet egyedül értem el. A bölcsesség, amelyet szeretnék veled megosztani, mindenki közös tulajdona, aki képes volt túlélni a nárcisztikus bántalmazás következményeit. Tíz fontos és praktikus tanács, amely segít túljutni a mérgező kapcsolaton, amelybe belebuktál. 

·    Tartalomjegyzék

 

·    1) Add fel azt az illúziót, hogy partnered megváltozott emberként fog visszatérni, miután valamilyen „isteni csoda” történt vele, amíg távol volt tőled.

·    2) Tisztában kell lenned azzal, hogyha semmit sem csinálsz, hogy meggyógyítsd magad, akkor elakadsz.

·    3) Ha tájékoztatod a nárcisztikust arról, hogy mennyit bántott, nem változtatja meg a viselkedését (hacsak nem hoover - "visszaszippantó" módban van); de később felhasználja ellened az információt.

·    4) A párterápia a nárcisztikussal nem eredményez gyógyulást.

·    5) Abban reménykedni, hogy partnered végre helyesen fog cselekedni, amikor következetesen és rendszeresen rossz dolgokat követ el ellened, további fájdalom és csalódás forrása lesz.

·    6) Semmiféle szeretet, gondoskodás vagy empátia nem változtatja meg nárcisztikus partnered. Valójában önmagadra vagy ártalmas, ha azt hiszed, hogy képes vagy helyrehozni, kijavítani, megváltoztatni, meggyógyítani vagy megmenteni egy másik embert, ha az nem látja szükségét a változtatásnak.

·    7) Az érzelmileg bántalmazó kapcsolatban maradás tönkre teheti az egészséged.

·    8) A nárcisztikus exed nem fogja lezárni a kapcsolatot. A lezárást neked kell magadban megtenned.

·    9) Engedd el a félelmed attól, hogy hiányozni fog a partnered.

   10) Ez az átalakulás lesz az eddigi legjobb életed kulcsa.

1) Add fel azt illúziót, hogy partnered megváltozott emberként fog visszatérni, miután valamilyen „isteni csoda” történt vele.

Mi - akiket elkapott a nárcisztikus visszaélések ördögi körforgása - arra számítunk, hogy – a katasztrofális viták, a sorozatos megcsalások és a megmentőként tett sikertelen próbálkozásaink ellenére – egyszer eljön az idő amikor a nárcisztikus partnerünk megtalálja a fényt és teljesen megváltozott emberként visszatér hozzánk.

1. túlélő titok: A túlélők elfogadták, hogy mérgező partnerük nem változik. Úgy döntöttek, hogy abbahagyják az önszabotáló magatartást, azaz az állandó megbocsátást a nárcisztikusnak. Belátják, tévedtek abban, hogy a viselkedésük egyszer majd más eredményt fog hozni. A túlélők felismerték, hogy ésszerű határokon túl maradtak a kapcsolatban, és elfogadták, hogy a szeretet nem mindig győz. Elértek arra a pontra, hogy megértik, hogy ahhoz, hogy életük jobbra tudjon fordulni, el kell szakadniuk bántalmazójuktól és végleg törölniük kell az életükből a volt partnerüket akkor is ha ez nagyon nehéz.

Gyakran az fáj a legjobban, hogy feladd azt a fantáziát, hogy a partnered végül elismeri, milyen bántó és igazságtalan volt veled, hogy felismeri benned a különleges és szerethető embert, és megpróbálja jóvátenni az általa okozott fájdalmat. Majd kézen fogva elsétáltok a naplementében az örömteli jövő felé.

Más szavakkal: abba kell hagynod a fantáziálást arról, hogy egy nárcisztikus elfogad, jóváhagy téged olyannak, amilyen vagy. Vagy arról, hogy beismeri, hogy nem érdemelted meg a sok hazugságot, a csalást, a tisztességtelenséget és kegyetlenséget. Vagy arról, hogy ezentúl becsületessé válik.

Állítsd meg azt a késztetésed, hogy egy bántalmazó jóváhagyását keresed. Azt se engedd, hogy egy manipulatív  ember a hamis ígéreteivel megtévesszen. Meg kell találnod magadban az erőt, ahhoz, hogy kiállj magadért. Tegyél magadnak egy szerető ígéretet arra, hogy nem engeded senkinek, -beleértve a partnered-, hogy rosszul bánjon veled. Ez az első lépés a túlélővé válás felé.

2) Ha semmit nem teszel, hogy meggyógyítsd magad, akkor elakadsz.

Értem, hogy egész nap dolgozol, esetleg gyerekeid vannak, akiket fel kell nevelni, és annyira kimerült vagy az érzelmi bántalmazás és manipuláció miatt, hogy az utolsó dolog a fontossági listádon, hogy létrehozz egy „semmi kontakt” ütemtervet és, hogy készíts egy eszköztárat az öngyógyításhoz. De légy őszinte magaddal, arra még mindig van időd, hogy megnézd az exed facebook oldalát, és kövesd a közösségi médiában tett bejegyzéseit. Vagy órákat töltesz azzal, hogy elolvasd a legújabb szakirodalmat a nárcizmusról és a személyiségzavarokról. Valószínűleg a legtöbb pszichológiai vizsgán átmennél, akkora ismeretanyagod van a témáról.

A nárcizmus megismerése valóban fontos, mert ezzel megértheted, hogy az exed megfelel –e a nárcisztikus személyiségzavar kritériumainak. Ha elolvasod ezeket az anyagokat, akkor rájössz, hogy áldozatként nem vagy egyedül és nem vagy őrült. Olyan mintha mindent tudnának a partneredről és az életedről, azok akik ezeket a cikkeket írták. De hol tartanál már az öngyógyításban, ha az exed közösségi média oldalainak böngészése helyett a szabad időd, magadra és a gyógyulásodra összpontosítanád?

Ugyanis eljön az a pont, amikor a nárcisztikus személyiségzavar folyamatos kutatása egészségtelenné válik, és valójában újra traumatizál, mert összekapcsolod az összes tudást a saját életeddel és közben csak a múltbeli visszaélésekre és igazságtalanságokra összpontosítasz. Ez az a pont, ami után arra kell fektetned a hangsúlyt, hogy hogyan tudod meggyógyítani a sebeid. Nem ülhetsz tovább passzívan várva arra, hogy a gyógyulás csodával határos módon magától megtörténjen, miközben továbbra is elmerülsz a nárcizmus életedet megrázó rendellenességeinek tanulmányozásában.

2. túlélő titok: A túlélők rájönnek, hogy megismerték a B-klaszter személyiség típusú rendellenességeket, amelyekben exeik szenvednek, elérték azt a határt, ahol nem számít, hogy a partner melyik kategóriába vagy alkategóriába tartozik, vagy a pszichopátia spektrumán hol mozog! Mérgező! Csak ezt kell tudnia a túlélőknek. A toxikus partnerek enyhébb tünete, viselkedése nem jelenti azt, hogy biztonságban vagy. A túlélők megértik, hogy elég néhány kóros és mérgező viselkedés a partnerük (családtagjuk stb.) részéről, ahhoz, hogy teljesen lerombolják a saját életüket.

Ahelyett, hogy továbbra is a nárcizmus sötét világában merülnének, a túlélők a gyógyulásnak szentelik magukat azáltal, hogy napi terveket készítenek az öngyógyításhoz és a helyreállításhoz.

A lefekvés előtti vezetett meditáció például nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz. Az öngyógyítás bármely eszköze iránti elkötelezettség előnyösebb, mint az, hogy ugyanazt a viselkedést ismétli nap, mint nap, remélve, hogy az egyszer más eredményt hoz. Fontos tehát a tudatos erőfeszítés és egy öngyógyító terv megalkotása a már meglévő sebeid és sebezhetőséged gyógyítására, amelyeket a nárcisztikus használt ellened.

Ezzel szemben a nárcisztikus ex iránti megszállottság diszfunkcionális viselkedéshez vezethet az életedben, ami depresszióhoz, munkahelyed elvesztéséhez, öngyilkossági gondolatokhoz és súlyos fizikai betegségekhez vezethet, mint krónikus fáradtság, IBS és bizonyos típusú rák.

A túlélők abbahagyják a tagadó viselkedést, és azt, hogy figyelmen kívül hagyják a veszélyeket és megtévesztik magukat, azzal, hogy azt gondolják, az idő meggyógyítja őket. Ehelyett keresnek egy terapeutát, coach-ot és/vagy támogató csoportot, mint például a CoDA vagy más 12 lépéses programok, vagy csatlakoznak más önsegítő csoportokhoz. Segít a pozitív, átalakító jellegű pszichológiai anyagok olvasása is ahelyett, hogy folyamatosan lógnál a különböző „nárcisz” fórumokon.

3) Ha tájékoztatod a nárcisztikust arról, hogy mennyit bántott, nem változtatod meg a viselkedését (hacsak nem akar éppen visszaszippantani); ráadásul később felhasználja ellened az információt.

Elmondani egy nárcisztikusnak, hogy a viselkedése és kegyetlensége árt neked, olyan, mintha egy mérgező nyilat adnál a kezébe. Lehet, hogy nem azonnal, de ha úgy érzik szükségét habozás nélkül felhasználják ellened az információt .

Sokunk elakad az elvárásban, hogy a bántalmazó partnerünknek fel kellene ismernie és be kellene vallania, hogy nem úgy bánt velünk, ahogy megérdemeltük, főleg miután annyit fektettünk be a kapcsolatba és annyi áldozatot hoztunk, hogy működjön.

3. túlélő titok: A túlélők tudják, hogy felesleges megosztani érzéseiket a nárcisztikussal. A  nárcisztikusok lényegében örülnek, hogy viselkedésük árt az áldozataiknak, mert tudják, hogyha folytatják a bántó dolgokat, akkor az áldozataikat abban a véget nem érő hurokban tarthatják, amelyben azok megpróbálják "helyrehozni" a kapcsolatot és bebizonyítani értékességüket.

A túlélők megértik, hogy ahhoz, hogy a nárcisztikusok hatalmasnak érezzék magukat, valaki másnak gyengének kell hinnie magát. Amikor a nárcisztikusok sikeresen uralják egy másik ember érzelmeit, képesek uralni az illető belső világát,és ez lehetővé teszi számukra, hogy nagy mennyiségű „nárcisztikus ellátáshoz” jussanak.

   

Ha őszintén megosztod az érzéseid egy nárcisztikussal és elvárod, hogy ő együttérezzen veled és másképp bánjon veled ezután, akkor megszállott üzemmódban ragadsz. Továbbá az érzéseid megosztása hatalmat ad nekik, hogy érvényesítsék (vagy érvénytelenítsék) létezésedet, eldöntsék az értékedet, diktálják érzelmeidet és megsértsék a határaidat.

Amikor látják, hogy zaklatott vagy és olyan szavakat mondasz ki, mint a „megbántott”, „elárult”, „szomorú”, „megalázott”, vidáman nyugtázzák, hogy mély érzéseket váltottak ki benned, és így „nárcisztikus üzemanyaggal” töltöd fel őket. Hatalmasnak és irányítónak érzik magukat, amikor meglátják, hogyan hatnak rád, ez megmagyarázza, miért nem foglalkoznak azzal, hogy jobban érezd magad.

Ha végül megfenyegeted a nárcisztikust, hogy elhagyod, akkor egy hamis, jobb jövőt kezd ígérgetni, de ha elég magabiztosnak érzi magát, akkor hagyja, hogy elmenj azért, hogy aztán bevethesse a „csenddel verés”-t , hogy éreztesse veled, hogy nem vagy szerethető. Így miközben te továbbra is függsz tőle és vágyódsz a visszatérésére, ő közben újabb nárcisztikus források után kutat.

Ezért a túlélők abbahagyják a haszontalan beszélgetéseket mérgező partnerükkel a párkapcsolatban bekövetkező változásokról. Ehelyett leveleket írnak a bántalmazó partnernek (amiket soha nem küldenek el), hogy megkönnyebbüljenek és naplót vezetnek az érzelmeikről annak megállapítása érdekében, hogy melyek a kiváltó okok amik triggerelik őket. Leggyakrabban a kiváltó okok visszavezethetőek a gyermekkori sebekre, amelyek bűntudatot, szégyent és a félelemtől való félelmet váltják ki.

A túlélők ahelyett, hogy önmagukon kívül próbálnának elismerést és jóváhagyást szerezni, dolgoznak az önszeretetükön és erősítik az önbecsülésüket.

4) A párterápia a nárcisztikussal nem eredményez gyógyulást!

Ha mérgező partnered szembesíted azzal, a gyanúddal, hogy valószínűleg személyiségzavara van, az nem eredményezi azt a csodálatos átalakulást, amelyben reménykedsz. Bár valószínűleg a jó szándék vezérel, amikor megosztod velük a felfedezésed, abban a reményben, hogy esetleg változtatni fognak viselkedésükön, de valószínűbb, hogy ez nárcisztikus dühöt eredményez majd és a személyed elleni karaktertámadást. Vagy úgy tehetnek, mintha a terápiát jó ötletnek tartanák, és elmennek a tanácsadásra, de csak azért, hogy később visszaüthessenek, mikor legkevésbé számítasz rá.

A túlélők megtanulták, hogy hiábavaló a nárcisztikussal folytatott párterápia vagy tanácsadás. Judith Herman, a Trauma & Recovery szerzője szerint azok az emberek, akiket hosszú ideig érzelmileg és pszichológiailag bántalmaztak, gyakran olyan CPTSD –és tüneteket mutatnak, amelyek hasonlítanak  a bipoláris rendellenességre. Így nagy meglepetés érhet, amikor  a terapeutához járva végül téged bipoláris rendellenességgel diagnosztizálnak, miközben mérgező partnered önelégülten nevet hazafelé, mert megtévesztette és szövetségessé változtatta a terapeutád.

4. túlélő titok: A túlélők jellemzően végigjárták a nárcizmus és a pszichopátia megismerésének folyamatát és megpróbálták megosztani ezt bántalmazó partnerükkel. És megtanulták, hogy a nárcisztikusok megfordítják a helyzetet, és az áldozataikat vádolják rendellenességgel: „őrültnek”, „téveszmésnek” és „instabilnak” titulálják őket.

Nem az a gyógyulásod titka, hogy megpróbálod rávenni a nárcisztikust arra, hogy felébredjen, és végre értékeljen téged. Nem ettől érzed majd magad végre szeretetre méltónak. Ehelyett gyógyítsd magad – ez lehet egyéni terápia is - így megszabadíthatod a pszichédet a korlátozó hiedelmektől, amelyeket önmagadról gondolsz.

"Lehetsz te a legszebb, a legjobb ember a világon, akire ha ránéznek fényt és szivárványt látnak, de ha te magad ezt nem tudod, vagy nem így gondolod magadról, akkor mindez nem számít. Minden másodperc, amelyet arra fordítasz, hogy kételkedj az értékedben, minden pillanat, amelyben önmagad kritizálod; elvesztegetett másodperc és pillanat. Az időd nem végtelen, ezért ne pazarold el a másodperceidet, és ne dobd el egyetlen pillanatodat sem. ” C. JoyBell C.

5) Abban reménykedni, hogy partnered végül helyesen fog cselekedni, amikor következetesen minden rossz dolgot elkövet, további fájdalom és csalódás forrása lesz.

A becsületes, együttérző és empatikus egyéniség megnehezíti annak felismerését, hogy nem mindenki ugyanolyan. Érdekesség, hogy ahogy a nárcisztikusok megpróbálják másokra vetíteni a legrosszabb tulajdonságaikat, mi is megpróbáljuk rájuk vetíteni a jó tulajdonságainkat. De ahogy az ő projekcióik tévesek, úgy a miénk is.

A nárcisztikus nem fog hirtelen megváltozni, nem fog eléggé értékelni téged vagy a kapcsolatotok ahhoz, hogy megváltozzon, mert nem olyan emberek, akik a tisztességes, empatikus emberek forgatókönyvei alapján működnek.

Véleményük szerint a dolgok eddig is pompásan alakultak számukra, ezért nem látnak okot a változásra. Ők igaziból csak folytatni akarják azt, amit eddig is tettek. A több partnerrel vagy partnerjelölttel való kapcsolatot, a független életet és a csenddel verést, így kényszerítve ki, hogy akár számodra kínos dolgokat is tegyél értük a hálószobában. Mindezt, azért, hogy bizonyítsd, hogy te méltó vagy a (nem létező) szeretetükre és megbecsülésükre.

5. túlélő titok: A túlélők elfogadják, hogy mérgező partnerüknek valójában nincs „érthető” oka a bántásra. A fájdalmuk semmiféle megosztása nem okoz spontán személyiség változást a partnerednél és nem vált ki semmiféle isteni megvilágosodást amitől belátja, hogy mennyi fájdalmat okozott és bűnbánóan térdre borul. Ez soha nem fog megtörténni.

A toxikus kapcsolatok természetéről tanult ismeretek fényében a túlélők elfogadják, hogy a nárcisztikussal való kapcsolatuk nem lesz kivétel a szabály alól.

6) Semmiféle szeretet, gondoskodás és empátia nem változtatja meg nárcisztikus partnered. Valójában a saját közérzetedre vagy ártalmas, ha azt hiszed, hogy képes vagy helyrehozni, kijavítani, megváltoztatni, meggyógyítani vagy megmenteni egy másik embert, ha az nem látja szükségét a változásnak.

Ha ezt a cikked olvasod, az valószínű azt jelenti, hogy partnered már átlépte a határaid, letaposta és széttépte a belső éned létfontosságú részeit. Kíváncsi vagy, hogy tehetsz-e még valamit, hogy segíts neki meglátni, milyen csodálatos lehetőséget dob el az igazi szerelemre.

Sajnos a szeretet és az odaadás legherkulesibb mértéke sem képes még kis mennyiségű empátiát  sem kiváltani mérgező partnerében. Miért? Elsősorban azért, mert ahhoz, hogy megértsék, mit kínálsz nekik és mit veszítenének, rendelkezniük kell(ene) a kölcsönös empátia képességével.  De tanulmányok kimutatták, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek nem úgy vannak bekötve, mint a normális emberek. Az agyuknak olyan szerkezeti rendellenessége van, amely összefügg az empátia képességével. A laikusok számára ez azt jelenti, hogy nárcisztikus partnerednél „senki nincs otthon”, ha az empátiáról van szó.

Előfordulhat, hogy úgy tűnik, hogy a nárcisztikus képes empátiára - például amikor úgy tesz, mintha megbánná, amit tett és megígéri, hogy elmegy tanácsadásra, vagy amikor esküdözik arra, hogy abbahagyja a csalást. De tekintettel a nárcisztikus elméjének rendezetlen működésére, ezek az ígéretek szinte mindig hamisak, ezért csak idő kérdése, hogy újra elfogadhatatlan magatartásba kezdjenek (ha egyáltalán tartózkodnak tőlük).

6. túlélő titok: A túlélők megtanulták azt is, hogy a folyamatos megbocsátás nem ér semmit. A hazugság és a csalás folytatódik; a visszaélések súlyosbodnak; és ha a gyerekek is vannak a kapcsolatban, akkor ők perverz hiedelmekkel fognak felnőni a kapcsolatokról.

A túlélők megtanulták az elfogadás művészetét, amely magában foglalja annak elismerését, hogy nem tudják megváltoztatni vagy irányítani a nárcisztikust. Ezért szándékosan választják azt, hogy az érzelmi önvédelmük érdekében nem érintkeznek a nárcisztikussal vagy csak bizonyos korlátok között, azért, hogy ne szenvedjenek nagyobb érzelmi pusztítást mint azt feltétlenül muszáj például közös gyermekek esetén.

7) Az érzelmileg erőszakos kapcsolatban maradás tönkre teheti az egészséged

És itt nem arra gondolok, hogy milyen károkat okoz a mentális egészségednek, ami teljesen külön kérdés. A testi egészségedről beszélek. A mérgező kapcsolatban maradás miatt éveket veszthetsz az életedből. A testünket úgy tervezték, hogy az megtapasztalja a stresszt és reagáljon rá. A stressz pozitív is lehet, mikor a test éberen és készen áll a veszély elkerülésére. A stressz negatívvá válik, ha az egyén állandóan kihívásokkal néz szembe anélkül, hogy közben megkönnyebbülne vagy ellazulna. Ez történik nárcisztikus és egyéb pszichológiai bántalmazás esetén. Ennek eredményeként a bántalmazás áldozatainak teste túlterhelődik és a stresszel kapcsolatos feszültség növekszik.

A nárcisztikus bántalmazás következményeként általánosan elterjedt betegség a rák. A rák mindnyájunkban ott szunnyad. Testünk folyamatosan hibás sejteket is gyárt, így születnek a daganatok. De testünk számos mechanizmussal is fel van szerelve, amelyek detektálják és kordában tartják az ilyen sejteket. Ha a szervezeted állandóan a stressz állapotban, -azaz harcolj vagy fuss- üzemmódban van, akkor megbetegszik, akárcsak a hangulatod. A stressz károsítja a DNS-ed, fizikailag és mentálisan is beteggé tesz, életmódodtól és genetikai hajlamodtól függően akár nyolc évet is veszíthetsz az életedből. Az állandó stressz miatt a testi idő előtt öregszik és az immunrendszered is veszélyezteted, ami nagyobb kockázatot jelent a rák és más életet rövidítő betegségek kialakulásában.

7. túlélő titok: Sajnos az ember csak a tapasztalatain keresztül tanul arról a fizikai kárról, amelyet a nárcisztikus bántalmazás okoz.  Az állandó stresszből eredő gyakori betegségek közé tartozik: az irritábilis bél szindróma (IBS), a krónikus fáradtság, a mellékvese fáradtsága, a fibromyalgia és egy sor egyéb állapot. Ha kapcsolatod miatt  állandó depresszióban, szorongásban és félelemben élsz, itt az ideje, hogy kidolgozd a kilépési terved.

8) A nárcisztikus nem fogja végleg lezárni a kapcsolatot veled, neked kell lezárnod magadban.

Még akkor is, ha már nem vagy szerelmes az exedbe, mégis fáj a sok seb és mert soha nem kért tőled bocsánatot mindazokért a szörnyűségekért, amelyeket tett és mondott neked.Mivel a kapcsolat alatt és a végén sem soha nem validál az exünk, gyakran belekeveredünk egy működésképtelen körforgásba, amikor megpróbáljuk megvédeni és igazolni önmagunkat - jellemünket, erkölcsünket, választásainkat, karrierünket, életmódunkat stb.

Az egyik oka annak, hogy olyan kétségbeesett szükségünk van arra, hogy elismerést kapjunk a nárcisztikus exünktől az az, hogy nem akarjuk elhinni, hogy milyen borzalmasan bántak velünk, és, hogy bármilyen módon megérdemeltük ezt. Az  állandó kritikájukkal megviselték önbecsülésünket. A zavartság és önbizalomhiány állapotában vágyakozunk valamilyen megerősítésre tőlük az önértékünkről. 

De amikor arra várunk, hogy a nárcisztikusok érvényesítsenek minket, túl sokat adunk a véleményükre annak ellenére, hogy tudjuk, hogy kóros hazudozók.

Miért fogadod el a bántó megjegyzéseiket, amikor tudod, hogy brutálisan tisztességtelenek? Miért hinnél nekik, amikor azt mondják, hogy te nem működtél elég jól, miközben ők azok, akik 50 mérföldes körzetben szinte mindenkivel megcsaltak, hazudoztak és besároztak?

Ami valójában zajlik, az hibáztatás és a nárcisztikusok a játék urai. A saját hibáikat rád fogják és arra törekednek, hogy érezd magad felelősnek. És mivel soha nem hagyják abba ezt a játékot, garantált, hogy a kapcsolat végén nem kapsz tőlük semmilyen lezárást. Tehát, amikor a nárcisztikus megpróbálja átadni neked a "forró krumplit", hagyd, hogy az le essen a földre, ne próbáld meg felvenni és cipelni. Ez az első lépés a lezáráshoz. A lezárás azt jelenti, hogy már nem hiszed, hogy bármi, amit tettél, az a kapcsolatotok bukásának oka, és lemondasz annak szükségességéről, hogy érvényesítést és jóváhagyást szerezz a nárcisztikustól.

Gyakran elakadunk abban a hitben, hogy ha egy bizonyos módon viselkedünk, akkor a nárcisztikus előkerül, és végül elismeri a kapcsolat kudarcában betöltött szerepét, és talán megadja nekünk azt az igazolást, amelyre vágyunk. Ha elakadtunk ebben az ördögi körben, el kell fogadnunk a helyzet valóságát.  Arra kell koncentrálnunk, amit kontrollálni tudunk - önmagunkra és a helyzetre adott reakciónkra. Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy bármit mondunk vagy teszünk, a nárcisztikus hű marad nárcisztikus énjéhez, és soha nem kapunk tőlük elismerést a kapcsolatba fektetett kemény munkánkért vagy bármi másért.

8. túlélő titok: A túlélők elfogadták, hogy soha nem kapják meg a nárcisztikus bocsánatkérését. Elengedték a „tisztességtelenül bántak velem” mentalitást, és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati igényt. A nárcisztikus egyszerűen nem olyan ember, aki képes megbecsülni a tisztesség értékét.

A nárcisztikusok mindig azt hiszik, hogy joguk van irányítani és kihasználni partnereiket, és azt várják, hogy partnereik „takarítsanak utánuk”, azaz azt a káoszt amit az örökös trükkjeikkel okoznak, a partnerük szüntesse meg. Ők nem látnak semmit, amiért elnézést kellene kérniük. A túlélők már tudják, hogy csak egy álom az, hogy egy nárcisztikus bocsánatot kér és vállalja a felelősséget a tettei és azok következményeiért.

9) Engedd el a FOMO-t

Az úgynevezett „félelem a hiányzástól” az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az áldozatok nem engedik el nárcisztikus partnerüket vagy exüket.

„Mi van, ha megtalálja Istent és nem lesz többé gonosz?” „Mi van, ha nyaralásom alatt átjön a postájáért és nem vagyok ott?” „Mi van ha az új barátnőjét a kedvenc éttermünkbe viszi?” „Mi van, ha elhagyom, és csodálatosan megváltozik az új partnere mellett?” Ezek a félelmek tovább súlyosbodnak, amikor a közösségi médiában látjuk az exünket, látszólag eufórikus boldogságban az új partnerével, közös képeken.

Ha valaha valódi érzelmi biztonságra és szellemi szabadságra vágyunk, meg kell tanulnunk elengedni azt, amit nem tudunk ellenőrizni. Egy nárcisztikus tekintetében az elengedés sokkal könnyebb, ha elfogadjuk, hogy a hazugságokon és a folyamatos visszaéléseken kívül semmit sem hagyunk ki.

Az elmúlt években sok olyan emberrel dolgoztam együtt, akik kiszálltak egy mérgező kapcsolatból. Nem ritka, hogy azt gondolják, hogy ők voltak felelősek a kapcsolat kudarcáért, mert a nárcisztikus aztán összeházasodott valakivel, és talán még kisbabájuk is van. Azt gondolják magukban, hogy a nárcisztikus végül is képes volt megváltozni - csak nem miattuk.

Hadd nyugtassam meg azokat akik attól félnek, hogy elmulasztottak egy csodás átalakulást. Két külön beszámolóból idézek, a blogomból, amit az „új nők”- írtak.

„Mivel egy nárcisztikus következő felesége vagyok, tudom, hogy a látszat csal a volt feleségek számára. Az előző feleség pontosan azt mondta nekem, amit írtál – hogy azt látta, hogy kettőnknek gyerekeink vannak, és úgy tűnik, hogy boldogan élünk, és azt hitte, valami baj van vele. Nagyon örülök, hogy segíthettem neki felnyitni a szemét és rámutatni a hazugságokra, amelyeket a bántalmazó elhitetett vele. Boldog vagyok, hogy megtaláltalak téged és másokat, akik utat nyitnak azok felé akik ilyen típusú visszaélés áldozatai."

A fenti megjegyzésre válaszolva egy másik olvasó ezt írta:

„Én is ezt tapasztaltam az első feleségnél, de más eredménnyel. Én is egy nárcisztiku második felesége voltam, 21 évig voltunk házasok. Az első felesége látta a „boldog” házasságunkat, gyermekeinket és a nagy házat, és úgy gondolta, hogy boldogok vagyunk és, hogy valami baj lehet vele. Mennyire tévedett! Szinte az egész házasságomon keresztül nyomorult voltam, miután lekerült a maszk, és bántalmazni kezdett engem és a gyerekeket. Tavaly váltunk el. Most újra találkozik első feleségével, aki visszafogadta! Durva ébredés előtt áll, amikor nemcsak azt tudja meg, hogy milyen rothadt ember, hanem hogy elpazarolta az életének megannyi évét mert elhitette vele, hogy akkor tévedett, amikor először elhagyta, holott ez fordítva van…"

9. túlélő titok: A túlélők elfogadták, hogy a meggyőzőnek tűnő színpad ellenére a nárcisztikus a világ legnagyobb előadóművésze, és hogy bármilyen képet vetít, az egyszerűen csak egy álca, egy homlokzat. Továbbá, a túlélők már nem foglalkoznak azzal, hogy a nárcisztikus mit tesz vagy mire készül az új életében, mert túlságosan el vannak foglalva az öngyógyítással és a gyógyulással.

10) Az átalakulás az eddigi legjobb életed kulcsa.

Miután elhatárolódtál az érzelmi bántalmazótól és a manipulációtól és egy másik, alaposabb perspektívát alakítottál ki a kapcsolatok működéséről, valamint megtanultad az egészséges határok megteremtését, az életed hihetetlenül teljes és békés lesz.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehéz idők előttünk, mert mindannyian tapasztalunk hullámvölgyeket az életben. De amikor elkezded tisztelni magad és felismered értékedet, akkor nem engeded, hogy a negatív emberek uralják az életedet és szabják meg, hogy hogyan élj vele. Nem fogod többé tolerálni az elfogadhatatlan, bántalmazó magatartást, a tiszteletlen embereket és a téged nyomasztó hozzáállásukat.

Tudom, milyen nehéz olyan módon cselekedni, amely teljesen ellentétes az érzéseiddel. Elismerést, elszámoltathatóságot és igazságosságot szeretnél. Pontosan ez teszi a „no contact” (semmi kapcsolat) fenntartását olyan nehézzé és ez magyarázza miért törik meg ezt az elhatározást olyan gyakran az emberek.

Bármennyire is nehéz a no contact-ot tartani, az sokkal rosszabb ha nem teszed meg.

A nárcisztikussal való kapcsolat nélkül félelmetesen egyedül érzed magad. De a jó hír az, hogy bármennyire iszonyatos az elején, egyszer vége van. A testünknek és az elménknek óriási a bölcsessége. Tudják, hogyan gyógyítsák meg magukat, ha megteremted azokat a feltételeket, amelyekben ezt megtehetik. Add meg nekik ezt a lehetőséget azzal, hogy önmagadon dolgozol - gyógyítod a sebeid és megváltoztatod azon tulajdonságaid, amelyek kiszolgáltatottá tettek a nárcisztikus bántalmazásnak.

a szerző névtelen, a cikk forrása: https://abusewarrior.com/toxic-relationships/narcissistic-abuse/10-essential-survivor-secrets-to-free-yourself-from-narcissistic-abuse/