...-Te vagy az első nő, aki a PEN titkári pozíciót elnyerte. Egy ilyen elsőség azért is különleges, mert hagyománytörő. Van ennek számodra jelentősége?
Természetesen van. Leginkább abban érzem a jelentőségét, hogy be is kell lássam, sok szempontból ez még mindig egy zárt férfiklub, és én egy ufo vagyok ebben a közegben. Bár nem kell hozzá több 50-100 évnél és ez is változni fog. De nyilván nem mostanában, sajnos.
-Egyik interjúdban olvastam, hogy feministának vallod magad. Nekem úgy tűnik számos ismert nő - illetve általában a nők - ódzkodik ettől a címkétől, miközben feministának számító nézeteket képviselnek. Szerinted mi lehet ennek az oka? Számodra mit jelent a feminizmus és miért vallod magad annak?
Móra Ferenc írta a lányának, Pankának Feminizmus című tárcájában, több mint száz éve, hogy mivel tanulhatott, diplomát szerezhetett, bármennyire is ódzkodik a kifejezéstől, és bármennyi előítélet tapad is hozzá, egy iskolázott, tájékozott, saját helyzetét elemző, gondolkodó nő nem tud más lenni, csak feminista. Ennek alapján vallom magam én is feministának, hogy nem fogadom el gondolkodás nélkül azokat a struktúrákat, amelyek azért léteznek nálunk, mert egy erősen férfiközpontú, férfiak által irányított kultúrában élünk. Hogy csak egyetlen példát említsek, sosem értettem, miért csak a nőkön kérik számon, hogy nem szülnek elég gyereket, amikor ismereteim szerint két ember elhatározása kell a gyermeknemzéséhez, a felneveléséhez meg egy teljes család elszántsága. Mégis csak a nőkön csattan az ostor, ha a katasztrofális demográfiai helyzetünkről beszélünk.
Magyarországon szinte reflexből mondják még a magasan iskolázott, árnyalt gondolkodású nők is gyakran azt, hogy nem, én nem vagyok feminista, mert bélyegnek számít ez a szó. Rengeteg előítélet tapad ehhez az ideológiához, és anélkül vált szitokszóvá, hogy egyáltalán gyökeret vert volna kultúránkban a feminizmus. Magyarul a nők félnek, hogy megbélyegzik őket, ha feministának vallják magukat, miközben a legtöbben azt sem tudják, tulajdonképpen mi is az a feminizmus....
-Mi az, ami a nőket leginkább foglalkoztatja, vagy ami nehézséget okoz számukra manapság? Úgy látom, hogy nagyon sokan akarunk egyszerre nagyon sokféle szerepben megfelelni, ugyanolyan jó anyák szeretnénk lenni, mint amilyen jó feleségek, tökéletes munkaerők és persze jó barátnők, de mivel ez nem fér bele a nap 24 órájába, sokan felőrlődnek ebben a megfelelés-kényszerben....
-Vannak még olyan estéid, amikor „macinaciban” üldögélsz, és pletykálsz a barátnőiddel? Mivel a barátnőim többségének is kicsi gyerekei vannak, ez sajnos a legnagyobb luxus, összehozni egy ilyen csajos estét, és igen ritkán van rá alkalmunk. Majd ötven fölött lesz ilyen újra, remélem.
-Több éve házas vagy, mit gondolsz a házasságról, mint intézményről?
Szerintem, ha egy házasság jó, akkor ez a fajta szövetség a legjobb dolog az életben. Kár, hogy nem tanítják sehol, hogyan lehet jól működtetni a párkapcsolatot hosszú távon, pedig az ehhez szükséges készségek nagy része tanulható, hanem mindenki a saját kárán tanul és nagyon sok a kudarc. Mi a férjemmel mindketten alaposan ki vagyunk gyúrva pszichológiából, a szakmánk is az, hogy embereknek segítsünk változni, és ez nagyon sokat segít a magánéletünk épen tartásában is....
a teljes interjút itt találjátok:
Gyenese Andrea
