Interjú Bader Györggyel
A házasságkötések fele válással végződik Magyarországon, így Pécsett is. A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik.A két legfőbb válóok a hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.Ez a statisztika,de mi van az adatok mögött? Mi történik az emberek lelkében?
- A következő Lélek-horgony előadásod témája a párkapcsolatok lesz. Miért ezt a témát választottad? Te is úgy tapasztalod, hogy ez a terület az, ami napjainkban a legtöbb ember életében nehézséget, szenvedést okoz?
A témaválasztás oka az, hogy mostanra értünk ide a folyamatban. Minden Lélek-horgony előadás a folyamat egy-egy állomását képviseli, és most érkezett el az ideje, hogy a párkapcsolatokat vegyük sorra. Ezzel párhuzamosan persze az is igaz, hogy a munka, egészség, család, gyerek, önmegvalósítás témái mellett a párkapcsolat az egyik olyan életterület, ami a legtöbb kihívást, és ugyanakkor persze a legtöbb boldogságot is okozza ez életünkben.
- A gyógyítói praxisod során szerezett tapasztalataid alapján, mi az oka annak, hogy a párkapcsolatokban rengeteg a torzulás és a negatív minta? Arra vagyok kíváncsi, hogy látsz - e olyan energetikai mintát mondjuk a családállításokon, ami egyértelműen jelzi, hogy mi a társas kapcsolatainkban jelentkező összes probléma gyökere? Nekem az az egyre erősödő – a saját életemben tapasztalatként megélt - benyomásom, hogy a probléma eredője a női energiák elnyomása: elsősorban a nőkben, de a férfiakban is.
Az egyik alapvető ok meglátásom szerint, hogy nem vagyunk megtanítva arra – sem a nők, sem a férfiak –, hogy miként boldogulhatnánk ezekkel a kérdésekkel. Ezt próbáljuk meg kicsiben és alapszinten bepótolni ezen az előadáson. Másrészt az is igaz, hogy felborult (paradox módon, részben hál’ Istennek!) a hagyományos kapcsolati modell, ami mára egyfajta káoszhoz vezetett. Számomra úgy tűnik, hogy egyik nem sincs könnyebb helyzetben a másiknál. A nők esetében azt lehet látni, hogy sokszor dupla tehertétel jut nekik osztályrészül (család is, és karrier, munka is), másrészt viszont – mivel ők is, a férfiak is érzékelik, hogy amint régen volt, úgy már nem mehet tovább – sokkal férfiasabb, aktívabb, irányítóbb működéseket próbálnak megélni a hölgyek, ki-ki a saját életében és módján. Ennek következtében – mivel a régi berögződések azért természetesen hatnak ma is – nem szerencsés esetben egyszerre próbálnak nőiesen gondoskodóak és férfiasan irányítóak lenni.
A férfiak esetében ugyanez a kettősség figyelhető meg. Egyrészt próbálnak férfiasan megnyilvánulni a mindennapokban, másrészt viszont – érzékelve a korszellemet – odafigyelni az érzésekre, gondoskodóbbnak lenni, mint az apáik voltak, együtt érzően megnyilvánulni. Bármelyik oldalról szemléljük is a kérdést, egymásnak ellentmondó tendenciák szeretnének megnyilvánulni bennünk, és ezen a ponton visszaérünk a kezdeti problémához, hogy nem vagyunk megtanítva arra, hogy ezeket – az egyébként nem feltétlenül ördöngös – kihívásokat miként lehet a hétköznapokban sikeresen kezelni.
- A közelmúltban láttam egy Bert Hellinger videót – amely nyíltan kimondja, hogy az elmúlt évezredek férfi-nő viszonyát a férfiak uralma és az általuk elkövetett borzalmak jellemzik. Ennek következménye az, hogy a „mai” nők az anyai, nagyanyai terheket, sérelmeket is cipelik. (Eckhart Tolle ezt kollektív női fájdalomtestnek nevezi.) Te is látod ezt a családállításokon? Ha igen, mi a tapasztalat, hogyan gyógyíthatóak ezek a sebek?
-Igen, számomra is úgy tűnik, hogy ez egy létező tendencia a lélekben. Mint mindig, amikor valódi dologról van szó, egyvalami segíthet: elismerni, ami van. Ez a gyakorlatban azt jelenti – bármilyen túl-egyszerűsítésnek is tűnhet ez –, hogy rá kell nézni arra a mintára, ami az összes női felmenő esetében működött, átérezni, hogy ezt mit jelentett nekik akkor, azokban az életekben és tisztelettel meghagyni náluk, mert ez oda való. Emellett pedig kérni az áldásukat, hogy itt és most másként tudhassuk megélni ezeket a lélekerőket. Hatalmas erő kellhet ahhoz, hogy egy nő ebben az értelemben „hűtlen leszármazottá” válva merjen és tudjon boldog lenni a saját életében, miközben előtte esetleg generációkon keresztül nőnek lenni azt jelentette, hogy boldogtalanságban telt el az élet.
És persze megint csak, ugyanez igaz a férfiakra is. Nekik is hatalmas erőre van szükségük ahhoz, hogy ne olyan formában akarják-tudják megélni a teremtő, férfias energiákat, mint annak idején apáik. Mai körülmények között nem szerencsés esetben – persze a legtöbbször tudatosítatlanul – bűntudat és frusztráció lehet egy férfi lelkében, ha nem olyan „kemény, macsó” módon van jelen egy kapcsolatban, vagy a családban, mint az régen természetes volt. Itt ugyanúgy az átérzett tudatosítás utáni saját úton járás lehet a megoldás.
- Mennyire nyitottak a mai férfiak és nők arra, hogy gyógyítsák magukat és a párkapcsolatukat, akár a Hellinger terápiával, akár a „jó öreg” párterápiával, vagy egyéb alternatív módszerrel?
- Azt lehet látni, hogy egyre nyitottabbak, bár ez a társadalom egésze szempontjából még mindig elég csekély hányadot jelent. Ma még elég sokszor akár el is ítélik, vagy lenézik azt az embert, aki szakember segítségét kéri az életében felbukkant problémák megoldásához. Emellett persze az is igaz, hogy a hölgyek jóval nyitottabbak a férfiaknál, bár lassacskán azért itt is változik a férfi-nő arány. És ha ez ügyben azt vesszük figyelembe, hogy a női létmód Hold-analóg, a férfi pedig Nap-analóg és a lélek, az érzések a Holddal állnak összefüggésben, akkor azt lehet mondani, hogy helyénvaló az, hogy a hölgyek alkotják a lelki változások élcsapatát, ők az aktívabbak, kezdeményezőbbek ezen a területen. A férfiak a maguk Nap-analóg – tudatra, és nem érzelmekre fókuszáló – létmódjával majd akkor kerülnek szerencsésebb helyzetbe ez ügyben, ha a társadalom egészének gondolkodását, vagyis tudati létezését már át fogják hatni az ilyen típusú megközelítések.
- Azt lehet látni, hogy egyre nyitottabbak, bár ez a társadalom egésze szempontjából még mindig elég csekély hányadot jelent. Ma még elég sokszor akár el is ítélik, vagy lenézik azt az embert, aki szakember segítségét kéri az életében felbukkant problémák megoldásához. Emellett persze az is igaz, hogy a hölgyek jóval nyitottabbak a férfiaknál, bár lassacskán azért itt is változik a férfi-nő arány. És ha ez ügyben azt vesszük figyelembe, hogy a női létmód Hold-analóg, a férfi pedig Nap-analóg és a lélek, az érzések a Holddal állnak összefüggésben, akkor azt lehet mondani, hogy helyénvaló az, hogy a hölgyek alkotják a lelki változások élcsapatát, ők az aktívabbak, kezdeményezőbbek ezen a területen. A férfiak a maguk Nap-analóg – tudatra, és nem érzelmekre fókuszáló – létmódjával majd akkor kerülnek szerencsésebb helyzetbe ez ügyben, ha a társadalom egészének gondolkodását, vagyis tudati létezését már át fogják hatni az ilyen típusú megközelítések.
- Meddig gyógyítható egy párkapcsolat? Mert ugye van olyan, hogy azt kell mondani, hogy ennyi, elengedem a másikat. Gondolok itt arra, hogy sokan a közösen felhalmozott vagyon, a gyerekek, a biztonság, stb. miatt együtt maradnak, de boldogtalanok, és mérgezik egymást. Szabad- e egyáltalán ilyen kompromisszumot kötni?
Ez ügyben mindig egyedi mérlegelésre van szükség, mert valójában azon túl, amit a kérdésben is megfogalmaztál – nevezetesen, hogy létezik olyan helyzet, amikor a válás a relatíve kisebb rossz – általánosságban egyebet nem igen lehet mondani. Amivel viszont kellhet és meglátásom szerint érdemes is lenne foglalkozni, az az, hogy a folyamatokba – amik során odáig jutnak a párok a kezdeti holtomiglan-holtodiglantól, hogy reménytelennek érezzék a helyzetüket – miként lehetne menet közben hatékonyan, segítő módon beavatkozni. Itt nem feltétlenül külső segítségre gondolok – bár nyilván egy objektívebb, külső nézőpont hasznos lehet ilyen esetekben –, hanem arra, hogy maguk a résztvevők, vagyis az adott férfi és nő tudjon olyan módszerekhez nyúlni, amiknek a segítségével élhetőbbé tehető egy kapcsolat. Ez ügyben is leginkább a tudásaink hiányoznak, mert azért általában nem arról van szó, hogy az első néhány komolyabb döccenőnél ne lenne meg a boldogság-teremtésre irányuló jó szándék a házastársakban. Aztán persze amikor már a sokadik helyzetben élik át egymás mellett a reménytelenséget, a probléma látszólagos megoldhatatlanságának frusztrációját, akkor előbb-utóbb feladhatják.
Ebben az értelemben a szabad-e kompromisszumot kötni nem a helyes kérdés. Ez inkább úgy hangozhatna, hogy mi volt a bennem és őbenne rejlő oka mindmostanáig annak, hogy idáig jutottunk? És hogyan tudnék változtatni a saját részemen? Ez utóbbi nagyon fontos második kérdés, mert amíg kifelé, őrá figyelek, addig én is nyomom a köztünk lévő láthatatlan, de nagyon is érzékelhető falat a saját oldalamról. Ha magamra kezdek figyelni, akkor „elveszem a kezem”, és onnét kezdve változni fog a helyzet. A kérdés persze mindig az, hogy helyesen érzékeljük-e a saját részünket a probléma létrejöttében. Az ilyen típusú belső kereséshez is igyekszünk majd kapaszkodókat, segítő ötleteket adni az előadás keretén belül.
- A te május előadásod a párkapcsolatokról, miben tud újat nyújtani az érdeklődő résztvevőknek, milyen a te „módszered”- mi a 12 törvény - és hogyan segíthet?
A lelkünkben közreható energiák, erők – nevezhetjük őket lélekerőnek is – mindig, minden pillanatban meg akarnak nyilvánulni. Ha úgy tetszik, a lélek képzeletbeli belső színpadán lévő szereplőink között mindig akad egy, vagy több aktív, és a kérdés az, hogy képesek vagyunk-e ezeket az energiákat, „szereplőinket” mi irányítani, vagy ők irányítanak bennünket? Egy kicsit másképp fogalmazva ugyanezt, hány olyan nyomógomb van a személyiségünkben, amit ha valaki kívülről – akarva, vagy akaratlanul – megnyom, akkor automatikus, reflexes viselkedésekkel reagálunk rájuk. Ha nem vagyunk tudatában a bennünk közreható erőknek – márpedig, egyikünk sem lett ezekre megtanítva –, akkor nyilván nem is állhat módunkban irányítani őket. Tehát, a feladat egyféleképpen megfogalmazható úgy is, hogy ránézni a szereplőkre, megismerni őket, elfogadni magunkhoz tartozóként és tudatosan irányítani őket. Ez a fajta tudatosság persze nem zárja ki azt, hogy adott helyzetben úgy döntsünk, hogy most a „spontán életélvező” nevű szereplőnek érkezett el az ideje, és a racionális megfontolásokat nagyrészt félretéve átadjuk magunkat egy alapvetően érzelmi-ösztöni működésnek. Másrészt mindebből az is következik, hogy amennyiben egy adott szereplő energiáját nem éljük meg a felszínen, az életben, akkor az más kitörési, megjelenési utat fog keresni magának és adott esetben ebből előbb-utóbb robbanásszerű krízisek, vagy akár betegségek is kialakulhatnak. Röviden összefoglalva, az előadáson kísérletet teszünk rá, hogy megismerjük a tizenkét alapvető lélekerő működését és a kezelésük lehetséges módszereit, főleg a párkapcsolatok vonatkozásában.
- Szerinted létezik élethosszig tartó szerelem, házasság, párkapcsolat? Manapság annyi a válás és a párkapcsolatok jönnek - mennek az emberek életében. Sokan mégis várnak az igazira, a lelki társra, keresik, kutatják. Létező dologra várnak vagy ez egy mítosz?
Igen, van olyan férfi, aki profi légvár-építő, vagy hölgy, aki folyton a fehér lovakra figyel, mert valahogy halványan dereng neki, hogy ezen a környéken akár herceg is lehet… Azonban az is tény, hogy „papír zsebkendő”- kultúrában élünk és ennek hatása alól alapszinten senki sem tudja kivonni magát. Ma sokkal nehezebb hosszan tartóan elkötelezettnek maradni, mint régebben. Másrészt az is igaz, hogy a mai kapcsolatok az életkor növekedtével sokkal hosszabb ideig tartó megmérettetésnek vannak kitéve, mint régen. Ehhez a léleknek hozzá kell edződnie. Ez ügyben kicsit úgy tűnik, hogy a bensőnkkel még nem tudtuk utolérni a külső változások generálta hatásokat. Harmadrészt egyszerre van sors-szerűség és szabad akarat. Ha valakinek nagyon erős gátló tényezők hatnak közre a sorsában, a lelkében, akkor – hacsak nem nagyon elszánt és kitartó – elképzelhető, hogy élethossziglan hiába keresi az ilyen irányú boldogságot. Ilyenkor persze kérdés, hogy az adott embernek valójában hozzátartozik-e a sorsához a párkapcsolatban való kiteljesedés, vagy sem – mert olyan is létezik, hogy nem, bár ez általában nincs benne a szempont-rendszerünkben a mindennapokban.
Amennyiben úgy tűnik, hogy egy adott embernél hosszabb időn keresztül a sikertelenség jellemzi az ilyen irányú kísérleteket, és az adott ember érez indíttatást, hogy kapcsolatban találja meg a boldogságát, akkor úgy vélem, érdemes tovább keresni-kutatni a lehetséges okokat, hiszen e nélkül valószínűleg nem fog rálelni a saját jó megoldására. Figyelni kell az őszinte vágyainkra. Ha erősen bennünk van a párkapcsolati boldogság vágya, akkor az valahova el akar vezetni bennünket. Lehet, hogy végül nem oda érkezünk el, mint ahova az elején úgy véltük, hogy el fogunk, de nincsenek véletlen „lefutási mintázatok”. Ilyenkor a kérdés az, hogy felismeri-e az egyén, hogy miért ott landolt a sorsában, ahová a folyamat elvezette őt.
Gyenese Andrea
