Az emberi faj járt a Holdon, a Marsra készül települni, de a női nemi szervet még mindig nem ismeri igazán 

Nők, anyák, családok – Mi lesz az álmainkkal? címmel tartott ismét Pécsett, a Bóbita Bábszínházban beszélgetést a múlt héten a „Védett tér” című sorozatban Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzata, együttműködve Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest irodájával. Az előadás és a beszélgetés megtekinthető volt ZOOM-alkalmazáson keresztül is, de a FES publikálta a Facebook-oldalán is. 

Kép forrása:Girl God Books

 

A mostani program abban különbözött az előzőtől, hogy „Khaled-Abdo Szaida színházi dramaturg, író, rendező jelenetein keresztül Várnagy Kinga és Matta Lóránt színészek mutattak be a színpadon néhány tipikus élethelyzetet, ahol a nők teherviselése a legkiugróbb”.

A szakértők Bodor Andrea Lili pszichológus, Kleisz Teréz szociológus és Nagy Tímea szociális munkás, pszichodráma asszisztens voltak, az beszélgetést Veiszer Alinda televíziós újságíró vezette.

 

Anya marad otthon, +/- 20%

Az első jelenet a „Mindig anya marad otthon” címet kapta, ami egy fiatal, kisgyermekes házaspárról szól. A példában több probléma is felüti a fejét, a férj a házaséletre próbálja rávenni fáradt és a tehetetlenség miatt egyre dühösebb feleségét. Óvodás gyermekük beteg, enyhe tünetekkel, így elvinnék az óvodába, de a feleség attól fél, hogy nem engedik be az intézménybe a gyermeket, ezért otthon kell maradnia. Végül a probléma megoldása ez is lesz, azzal az indokkal, hogy a férj keres több pénzt és az ő munkája szerinte fontosabb.

Tipikus megoldás ez Magyarországon erre az élethelyzetre, vélték a szakértők. Valóban, általában az anya marad otthon a beteg gyerekekkel. Ennek egyik oka, hogy általában a férj keres több pénzt, illetve “neki van karrierje”.

Magyarországon ugyanis átlagosan húsz százalékkal magasabb az ugyanolyan végzettségű és munkakörben foglalkoztatott férfiak bére, mint a nőké.

Ha a férj sikeres vállalkozó, míg a feleség alkalmazott, akkor ez a jövedelmi különbség ennél is magasabb, akár jóval magasabb. Nyilvánvalóan racionálisnak nevezhető döntés, hogy amennyiben a férj sokkal többet keres, akkor a feleség marad otthon a gyerekkel. Viszont a magyar társadalomban, a hazai minták szerint akkor is az ábrázolt megoldás a bevett, ha a szülők fizetése kb. ugyanakkora. Ennek az is az oka, hogy a magyar nők többsége hű a társadalom által elvárt női szerepeihez, azaz a gondoskodást, a gyermekek, idősek gondozását, ápolását, a család összetartását tekintik elsődleges feladatuknak.

 

Egyedülálló, harmincas

A 2. jelenet címe: „Egy kicsit hideg lesz”. Egy nőgyógyászati vizsgálóban vagyunk, ahol a páciens fekszik a vizsgálóasztalon és egy férfi nőgyógyász vizsgálja. Kiderül, hogy a betegnek endometriózisa van. A diagnózis elhangzása és a páciens számára sokkoló információk után kiderül a jelenetből, hogy még teljes életmódváltás mellett is valószínűsíthető, hogy műtétre lesz szükség. Magánegészségügyi ellátás keretében ez több, mint egymillió forintos beavatkozás, az állami egészségügyben viszont akár egyéves is lehet a várólista. Ráadásul a műtét miatt több hétre ki fog esni a munkából, amit a páciens nem engedhet meg, mivel egyedülálló, harmincas nő.

 

A rejtélyesnek is nevezett, de egyáltalán nem ritka nőgyógyászati betegség, egyik fő tünete a fájdalmas menstruáció. A szakértők elmondták, hogy az endómetriózis Magyarországon minden hetedik nőt érinti, és már kamaszkorban felismerhető lenne, de sok nő csak több évnyi szenvedés után kap helytálló diagnózist. Ennek oka, hogy a női páciensek, és a férfi orvosok is természetesnek veszik a fájdalmas menstruációt. Van egy anyáról, lányra szálló mantra, ami arról szól, hogy a fájdalom a menstruáció alatt természetes és szenvedni ettől a fájdalomtól, szintén az. Aki panaszkodni mer, az túlérzékeny. A fájdalmas menstruáció azonban valójában betegséget jelez, nem kell és nem is szabad elfogadni. A magyar orvos-nőgyógyászok nagy részének nem elégséges a tudása az endometriózisról és alig akad szakember, aki ezt a tudást átadja. Az endometriózisról létezik egy könyv, amely nemrég jelent meg itthon, és most szakemberek próbálják elérni, hogy a könyv végre bekerüljön a magyar orvosképzés tananyagába. Ráadásul az anyák sem állnak a helyzet magaslatán, már ami a nőiséggel járó fontos és helyes információk átadását jelenti a lányaik számára. 15 lányból mindössze 3 lányt világosít fel az édesanyja a menstruációról részletesen, a többségük azt sem tudja, hogy mi történik vele. És kb. ugyanez igaz a szexuális felvilágosításra is. Ennek egyik oka az, hogy a nők maguk is keveset tudnak a saját testükről. Elképesztő, de 2018-ban fedezte fel csak az orvostudomány, hogy a női nemi szerv sokkal bonyolultabb és rejtélyesebb és összetettebb, mint eddig gondolták.

Bodor Andrea Lili ebben a részben mondta ki a beszélgetés általunk legjobbnak vélt mondatát: „Az emberi faj járt már a Holdon, többször is, tervezi, hogy a Marsot is meghódítja, de a nők csiklóját még mindig nem ismeri”.

Veiszer Alinda a jelenet után rákérdezett a mögöttes okokra. Lehetséges-e, hogy a probléma gyökere az, hogy mind az orvostársadalomban, mind a társadalom informálásáért felelős média világban még mindig férfi túlsúly uralkodik? Ebből következhet az is, hogy a nők hangja alig hallatszik, hisz ő problémáik nincsenek kihangosítva, azért mert elsősorban a férfiak tematizálják, hogy miről szóljon a közbeszéd. Úgy tűnt, hogy a szakértők folyamatosan ott vannak a probléma gyökerénél, kerülgetik, körülírják, ám végül senki sem mondta ki azt egy az egyben, ami a hallgatóság egy részének, e cikk szerzőjének is következik/következhet az elhangzottakból: hogy a társadalmunk még mindig nagyon erősen férfiközpontú, patriarchális. Így a kifejezetten nőket érintő problémák esetén, a tévhitek és a megfelelési kényszer miatt az adott problémák nem megoldódnak, hanem eszkalálódnak.

 

Szendvics

A harmadik jelenet címe Szendvics volt. Ebben egy középkorú, már kamasz gyermeket nevelő házaspár áll. A feleségnek egyszerre kell helytállnia a gyermeknevelésben és idős édesanyja gondozásában. A nő a jelenetben kócosan, leharcolva, a végkimerülés szélén állva vitatkozik az őt egyébként érzelmileg támogató férjével. Azon megy a vita, hogy beadják-e az idős, demens édesanyát otthonba. Jó megoldás, feloldás nyilván itt sem születik, a szeretett szülő és a már saját család között kellene a felvázoltak szerint választani ugyanis.

A szakértők szerint a magyar, középkorú emberek egy részének, ez a szendvicsnek nevezett élethelyzet, azaz, hogy valaki az idős hozzátartozóját ápolja és közben a gyerekeit is neveli, szintén tipikus. Magyarországon egy idős szülő elhelyezésére egy idősotthonban 1,5 -2 évet kell várni. Ezért a a racionális megoldás az lehet, hogy érdemes előre készülni erre a helyzetre, azaz már akkor feliratkozni a várólistára, mikor még nem alakult ki a demencia vagy súlyosabb betegség. A nyugati társadalmakban az idősek előre készülnek erre a helyzetre és tartalékolnak (mert tudnak is tartalékolni) pénzt, hogy nívós idősotthonokban töltsék életük utolsó éveit. A magyar társadalom nagy része azonban nemcsak, hogy belesodródik ebbe a „szendvics” élethelyzetbe, de eleve erre is rendezkedik be. A társadalmi elvárás is az, hogy gondoskodjunk a rokonainkról, és az idős emberek egy része is elvárja azt a gyerekeitől, hogy gondozza őt. A gyermekek nagy része pedig, és itt megint elsősorban a nőkről van szó, teljesíti is ezeket az elvárásokat.

Kleisz Terézt és egy 2018-as nőkutatást idézve szerintem, úgy válaszolható meg az est fő kérdése -azaz, hogy mi lett az álmainkkal -,hogy a magyar nők többsége roskadozik életterhei alatt, miközben az egyenlőtlen társadalmi elvárásokat és a rossz beidegződéseket természetesnek veszi.

Szerző: Gyenese Andrea

A cikk eredetileg itt jelent meg: https://szabadpecs.hu/2022/02/az-ember-jart-a-holdon-a-marsra-keszul-de-a-noi-nemi-szervet-meg-mindig-nem-ismerjuk-igazan-tarsadalmi-tabukrol-beszelgettek-pecsett/