Gerda Taro, a hős fotóriporternő, aki miatt Robert Capa soha nem nősült meg
Párizsban találkozott Friedmann Endrével (a későbbi Robert Capa) aki akkor André Friedmann néven dolgozott. Taro tolmácsként segített a franciául nem tudó magyar fotósnak, aki a segítségével egy fotóügynökségnél szerzett állást. Egymásba szerettek és Gerda még azt is elérte, hogy André Friedmann leszokjon az ivásról és választékosabban öltözzön. Gerda fotózni tanult szerelmétől és 1936 májusában megkapta első sajtóigazolványát.
Mivel nehezen jutottak munkához nevet változtattak. André, Robert Capa néven amerikai származásúnak adta ki magát a nagyobb siker reményében és Gerda is ekkor vette fel művésznevét, a japán avantgard művész - Okamoto Taró - neve nyomán.
Akkoriban - Jane Rogoyska, Taro életrajzának szerzője szerint - Taro több munkája hamisan, élettársa neve alatt jelent meg. Ennek oka nem tudatos hamisítás volt, hanem mert Gerda és Capa csapatként dolgoztak és gondoltak magukra, nem figyeltek a részletekre.
Fiatalon és vakmerőn
Taro és Capa a spanyol polgárháború kitörése után szinte rögtön Barcelonába utaztak. Egy
ideig az akkor Lukács tábornok
néven ismert, nemzetközi brigádokat vezető magyar kommunista környezetében dolgoztak,
majd a tardientai hadoszlopot követték.
Taro, egy Rollei fényképezőgéppel,
amely négyzetes fényképeket készített, Capa pedig téglalap alakú képeket
készítő, Lieca-val
fotózott.
Az egyik fotósorozatuk a csak
nőkből álló spanyol köztársasági milícia tevékenységét dokumentálta, akik a tengerparton, a strandon
edzettek. Gerda Taro egyedülálló módon látta ezeket a nőket, akik munkaruhában, fegyverekkel gyakorlatoztak az akkori, erősen konzervatív
társadalomban. Az egyik leghíresebb fotóján Taro egy fiatal milíciatagot
fotózott le, aki körömcipőben céloz egy pisztollyal, a távolba.
Taro Gerda©Nemzetközi Fotográfiai Központ/Magnum fotó. Barcelona,1936 augusztus
1937-re Robert Capa híres lett, Gerda pedig független fotóriporter,
ugyanis elutasította Capa házassági ajánlatát. „Nagyon különbözőek voltak. Talán ezért volt olyan erős a
szerelmük, amely tele volt hullámvölgyekkel és mélypontokkal ”- mondta a párról
Susana Fortes, spanyol írónő. „Ha együtt öregedtek volna meg, az életük
nem biztos, hogy boldog lett volna, de, hogy soha nem lett volna unalmas, az
biztos.”
Gerda ezután több fotóügynökségnek is dolgozott és közben részt vett az európai
antifasiszta értelmiségiek munkájában. Ismerte George Orwell -t és Ernest Hemingway-t is.
A tragikus és korai halál
Gerda Taro, 1937-ben többször visszatért Spanyolországba, előfordult, hogy Capa társaságában, de akár egyedül is. Az országban utazva tanúja volt a polgári lakosság szenvedésének és a frontvonalon lévő katonák életének. 1937 februárjában, Capa-val együtt, az andalúziai partvidékre utazott, azért, hogy a Malagába menekült embereket fotózza. Taro szerette volna a figyelmet a spanyol civilek és a szabadságért harcoló katonák helyzetére irányítani, mélyen együtt érzett azokkal, akiket dokumentált.
A brunete-i frontvonalról tudósított, mikor kifogyott a film a gépéből, ezért 1937. július 25 -én egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba. A teherautó összeütközött egy tankkal és Taro másnapra belehalt sérüléseibe. Annak ellenére, hogy kevesebb, mint egy évet dolgozott, kitörölhetetlen nyomot hagyott a háború fényképezés történetében. Halálakor már neves antifasiszta volt, így augusztus 1-én - mikor betöltötte volna 27. életévét - a Francia Kommunista Párt, Párizsban díszes temetést rendezett a tiszteletére.
Robert Capa 1939-ben, New Yorkba emigrált. Egy bőröndnyi negatívot hagyott barátjánál saját és Taro felvételeivel. A 4500 db negatív végül csak 2007-ben került elő. Így 2007 szeptemberében az International Center of Photography kiállítást rendezett az Egyesült Államokban Gerda Taro fotóiból.
A cikk eredeti megjelenése:
http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=60643
Források:
https://bust.com/feminism/194926-gerda-taro-google.html
https://www.famousphotographers.net/gerda-taro
https://tmagazine.blogs.nytimes.com/2011/09/19/in-love-and-war/
