2020. augusztus 19., szerda

 

Gerda Taro, a hős fotóriporternő, aki miatt Robert Capa soha nem nősült meg

                        Gerda Taro, Paris. Photo: Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photo


A kezdetek
 
Gerda Taro, eredeti nevén Gerta Pohorylle, Stuttgart-ban született 1910-ben, egy Galíciából bevándorolt, zsidó családba. Nevelését gyermektelen, jómódú nagynénje vállalta. Adolf Hitler hatalomra jutása után barátnőjével Párizsba menekült, miután őrizetbe vették a nácik elleni propaganda tevékenysége miatt. Taro többet nem látta a családját, akik később a holokauszt áldozatai lettek.
Párizsban találkozott Friedmann Endrével (a későbbi Robert Capa) aki akkor André Friedmann néven dolgozott. Taro tolmácsként segített a franciául nem tudó magyar fotósnak, aki a segítségével egy fotóügynökségnél szerzett állást.  Egymásba szerettek és Gerda még azt is elérte, hogy André Friedmann leszokjon az ivásról és választékosabban öltözzön. Gerda fotózni tanult szerelmétől és 1936 májusában megkapta első sajtóigazolványát. 
Mivel nehezen jutottak munkához nevet változtattak. André, Robert Capa néven amerikai származásúnak adta ki magát a nagyobb siker reményében és Gerda is ekkor vette fel művésznevét, a japán avantgard művész - Okamoto Taró -  neve nyomán.
Akkoriban - Jane Rogoyska, Taro életrajzának szerzője szerint - Taro több munkája hamisan, élettársa neve alatt jelent meg. Ennek oka nem tudatos hamisítás volt, hanem mert Gerda és Capa csapatként dolgoztak és gondoltak magukra, nem figyeltek a részletekre.




Fiatalon és vakmerőn

 

Taro és Capa a spanyol polgárháború kitörése után szinte rögtön Barcelonába utaztak. Egy ideig az akkor Lukács tábornok néven ismert, nemzetközi brigádokat vezető magyar kommunista környezetében dolgoztak, majd a tardientai hadoszlopot követték.

Taro, egy Rollei fényképezőgéppel, amely négyzetes fényképeket készített, Capa pedig téglalap alakú képeket készítő, Lieca-val fotózott. 

Az egyik fotósorozatuk a csak nőkből álló spanyol köztársasági milícia tevékenységét dokumentálta, akik a tengerparton, a strandon edzettek. Gerda Taro egyedülálló módon látta ezeket a nőket, akik munkaruhában, fegyverekkel gyakorlatoztak az akkori, erősen konzervatív társadalomban. Az egyik leghíresebb fotóján Taro egy fiatal milíciatagot fotózott le, aki körömcipőben céloz egy pisztollyal, a távolba.


Taro Gerda©Nemzetközi Fotográfiai Központ/Magnum fotó. Barcelona,1936 augusztus

1937-re Robert Capa híres lett, Gerda pedig független fotóriporter, ugyanis  elutasította Capa házassági ajánlatát. „Nagyon különbözőek voltak. Talán ezért volt olyan erős a szerelmük, amely tele volt hullámvölgyekkel és mélypontokkal ”- mondta a párról Susana Fortes, spanyol írónő. „Ha együtt öregedtek volna meg, az életük nem biztos, hogy boldog lett volna, de, hogy soha nem lett volna unalmas, az biztos.”

Gerda ezután több fotóügynökségnek is dolgozott és közben részt vett az európai antifasiszta értelmiségiek munkájában. Ismerte George Orwell -t és Ernest Hemingway-t is. 

 A tragikus és korai halál

Gerda Taro, 1937-ben többször visszatért Spanyolországba, előfordult, hogy Capa társaságában, de akár egyedül is. Az országban utazva tanúja volt a polgári lakosság szenvedésének és a frontvonalon lévő katonák életének. 1937 februárjában, Capa-val együtt, az andalúziai partvidékre utazott, azért, hogy a Malagába menekült embereket fotózza. Taro szerette volna a figyelmet a spanyol civilek és a szabadságért harcoló katonák helyzetére irányítani, mélyen együtt érzett azokkal, akiket dokumentált.


Minél több időt töltött Spanyolországban, annál mélyebben bevonódott, mert a történések középpontjába vetette magát, a háborút első kézből akarta megtapasztalni. Fotóriporteri hírnevét hatalmas bátorságának köszönheti, de egyúttal figyelemreméltó karrierjének végét és halálát is ez okozta. 
A brunete-i frontvonalról tudósított, mikor kifogyott a film a gépéből, ezért 1937. július 25 -én egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba. A teherautó összeütközött egy tankkal és Taro másnapra belehalt sérüléseibe. Annak ellenére, hogy kevesebb, mint egy évet dolgozott, kitörölhetetlen nyomot hagyott a háború fényképezés történetében. Halálakor már neves antifasiszta volt, így augusztus 1-én - mikor betöltötte volna 27. életévét - a Francia Kommunista Párt, Párizsban díszes temetést rendezett a tiszteletére.
 
Robert Capa 1939-ben, New Yorkba emigrált. Egy bőröndnyi negatívot hagyott barátjánál saját és Taro felvételeivel. A 4500 db negatív végül csak 2007-ben került elő. Így 2007 szeptemberében az International Center of Photography kiállítást rendezett az Egyesült Államokban Gerda Taro fotóiból.


A cikk eredeti megjelenése: 

http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=60643

Források:

https://bust.com/feminism/194926-gerda-taro-google.html

https://www.magnumphotos.com/newsroom/politics/gerda-taro-first-woman-war-photographer-to-die-in-the-field/

https://www.famousphotographers.net/gerda-taro

https://tmagazine.blogs.nytimes.com/2011/09/19/in-love-and-war/