A szív útján

Interjú Sarkadi Krisztinával

Te igazán szereted magad? 

- Önszeretet, szeretet, a szív útja. Nem könnyű téma, főleg manapság, hiszen sok csontot lerágtunk már a szeretetről, de valójában úgy fest az emberiség nagy része még mindig nem tanult meg szeretni. Te hogy látod ezt?

-Igen, egyetértek. A saját tapasztalatom az, hogy – mint a fejlődés folyamatának általában – önmagunk szeretetének is „rétegei” vannak. Velem rendszeresen megtörténik, hogy amikor úgy vélem, már épp eléggé szeretem magam, feltárul egy újabb réteg, ami gyógyításra vár. Önmagunk megszeretésének folyamata ugyanis gyógyulás – azt a (sokféle és különböző mélységű) sebzettséget szükséges meggyógyítanunk, amelyet születésünk és felnövekedésünk során begyűjtöttünk. Ezek nehezítik meg, hogy a szeretet akadálytalanul áramolhasson bennünk – mind önmagunk, mind mások felé.

- Szeretem a blogodat olvasni - http://igazabolszerelem.hu/krisztarol/ - elsősorban érzelmekről, szeretetről, szerelemről és persze önismeretről szólnak az írásaid. Mondhatjuk azt, hogy elsősorban nőknek írsz? Vagy szerinted férfiak is olvassák az írásaid?

-Tudom, hogy férfiak is olvassák az írásaimat, mert kapok tőlük visszajelzést, és a programjaimon is megjelennek időnként. De valóban sokkal nagyobb a nők aránya. Ennek az egyik oka az, hogy a férfiak többségét arra nevelték, zárkózzanak el az érzelmeiktől, mert azokra semmi szükség, sőt, ha valakin mégis meglátszanak az érzelmei, az a gyengeség jele. Ezért nekik sokkal nehezebb ebből az erősen fogva tartó mintából kitörni, és felkutatni, felvállalni az érzelmeiket. Szeretetteljes és türelmes támogatásunkra van szükségük, nem pedig gúnyos kifigurázásra és súlyos, teljesíthetetlen elvárásokra. Fontos, hogy érezzék: az érzelmek kimutatása nem a gyengeség, hanem épp ellenkezőleg: a belső erő jele.

- Azért kérdeztem, mert sok férfi érzelmi analfabéta. Eszesek, agyalnak, de semmit sem tudnak az érzelmekről, sem a saját érzelmeikről sem partnerükéről. Szerinted, hogy van ez? Gyógyítható -e az érzelmi analfabetizmus?

-Igen, a sebzettség gyógyítható, a készség pedig megtanulható, fejleszthető. De kívülről senkire sem lehet rákényszeríteni. Csak az indulhat el ezen a belső ösvényen, aki valóban vágyik arra, hogy könnyedebben, örömtelibben és szeretetteljesebben élje az életét. Hajlandónak kell lennie arra, hogy fokozatosan megváltoztassa a gondolkodását, a kommunikációját és a viselkedését.

- Mit is jelent valójában az önszeretet? Hogy festenéd le azt az embert, aki igazán szereti önmagát?

-Aki igazán szereti önmagát, az életének minden egyes részletével elégedett. Belső béke, szeretet és derű sugárzik belőle, nagyon jó a közelében lenni. Nincs szüksége játszmákra és szerepekre ahhoz, hogy figyelmet és szeretetet szerezzen magának. Könnyedén áramlik az életébe minden, amire szüksége van, mert önmaga szeretetéből fakadóan ezt az áramlást nem akadályozza semmivel. Ugyanolyan mértékben képes elfogadni amilyenben adni is.

- Azok, akik nem tanulták meg szeretni magukat gyermekként a szüleiktől, mert mondjuk negatív, destruktív, azaz mérgező szüleik voltak, mit tehetnek magukért felnőttként? Meg lehet tanulni az önszeretetet? Hogyan?

-Igen, meg lehet tanulni az önszeretetet. A legfontosabb talán az, hogy észrevegyük azokat a gondolatokat, amelyekkel állandóan ostorozzuk magunkat. Ahogyan annak idején a szüleink és a tanáraink, mi magunk is feltételekhez kötjük a szeretetünket. Nem szeretem magam, amikor dühös vagyok; amikor hibát vétek; amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem; amikor nem úgy áll a hajam, ahogy „kellene”; amikor elkések valahonnan; amikor elfelejtek valamit; amikor nem hasonlítok a címlaplányokra; amikor „rossz” szülő, gyerek, munkatárs, barát vagyok, stb. Tehát csak akkor szeretem magam, ha ezek a dolgok másképp vannak, vagyis bizonyos feltételek teljesülnek. Pedig mindez nem más, mint emberi természetünk része. El kell kezdeni szeretni magunkat pont olyannak, amilyenek vagyunk. Például így: Ó, de ostoba vagyok, már megint otthon hagytam a kulcsomat! E helyett: Akkor is szeretem magam, amikor éppen otthon hagyom a kulcsomat. (Ebből nem következik az, hogy ezentúl mindig otthon fogom hagyni a kulcsomat, sőt …)

-A blogod címe igazából szerelem. Az emberek fejében sok minden él a szerelemről: szenvedély, féltékenység, birtoklás, ellentétek vonzása, az érzelmek hullámvasútja. A filmek, regények, színművek is sokszor így ábrázolják a szerelmet. Valóban ilyen az igazi szerelem, te mit gondolsz?

-A szerelem mindig két olyan ember egymásra találását idézi elő, akik jól támogathatják egymást abban, hogy még meglévő sebzettségeiket meggyógyítsák. Ha ennek tudatában vagyunk, akkor azt is felismerjük, hogy minden konfliktus erre ad lehetőséget. Ha ilyenkor nem a másikra kezdünk el mutogatni, és nem tőle várjuk a változást, hanem saját magunkban keressük és gyógyítjuk meg a konfliktust előidéző sebzettséget, akkor mérhetetlenül elmélyül, és szeretettelivé válik a kapcsolatunk. Ennek során alakul ki egy olyan mély elköteleződés, amely folyamatosan szerelemmel teljes.

- Kihagyhatatlan kérdés manapság, mikor oly sok az egyedülálló és olyan sokan keresik a társukat. Aki régóta keres, és nem talál, aki már feladta a reményt, hogy talál magának igazi társat, annak mit tanácsolnál?

-Elsősorban egy olyan mély, őszinte beszélgetést önmagával, amelyben végiggondolja, hogy valóban vágyik-e társra. Sokan vannak, akik inkább egyedül szeretnek lenni, de a társadalom és a kultúra olyan nagy nyomást gyakorol ránk ez ügyben, hogy tudatos figyelem nélkül nehéz eldönteni, mire is vágyunk igazán. Ha azt találja, hogy igen, vágyik társra, és ez az ő saját, valódi vágya (nem a szüleié vagy valaki másé), akkor pedig keresse meg azokat a gyógyító módszereket, amelyek abban segítik, hogy felszámolhassa önmagában a szeretet áramlása elé emelt akadályokat.

"Nem birtokolunk senkit, hiszen az ember nem használati tárgy."

Női szemmel a világ 3. - Interjú Mármarosi Melindával

Folytatjuk interjúsorozatunk, melyben pécsi nőkkel beszélgetek a hétköznapjaikról. Arról, hogyan zsonglőrködnek 8 karú Síva Istennő módjára az idejükkel,mi az, ami segít nekik talpra állni, ha elesnek. Azaz, hogyan gondolkodnak, éreznek és léteznek a 21. században, Pécsett, Magyarországon a nők...

-Rab Zsanett: Mit jelent számodra a szabadság?

-A szabadság érzése, megélése lételemem. Sohasem skatulyáztam be magam egyetlen egy politikai, vallás, erkölcsi és egyéb ideológiák közé sem. Badarság lenne. Hiszen minden ember szabadnak születik. A szabadság számomra egy olyanfajta életigenlés, mely során nem állítunk fel korlátokat, nincsenek félelmek, tiszteltben tartjuk a másik ember szükségleteit-vágyait, bízunk magunkban és a másokban, kimondjuk és felvállaljuk érzéseinket, gondolatainkat, tudatosan teremtünk és élünk, felelősséget vállalunk saját életünk felett, és döntéseket hozunk. Nem birtokolunk senkit, hiszen az ember nem használati tárgy. A körülöttünk élő emberekkel való kapcsolat - család, barátok, párkapcsolat, bármilyen emberi kapcsolat - nem attól működik jól, harmonikusan, hogy ráerőltetjük gondolatainkat, magunkat, hanem meghagyjuk annak, amilyen. Elfogadjuk létezését, és nem akarjuk megváltoztatni.

-Ezek szerint számodra fontos a szabadság. Én úgy látom, manapság sokunk élete, nem éppen a szabadságról szól. A fogyasztói társadalom nagyon is rabságba kényszerít minket. Sokan állandóan dolgoznak és egyre többet, félnek, hogy elvesztik a munkahelyüket. Hajtás, kapkodás, szürke örömtelen hétköznapok a munkahelyeken és káosz. Sokszor csak ezt látni, szabadságot nem nagyon. Szerinted?

-Sok ember vágyik ilyen-olyan szabadságra, de a félelem oly erős, hogy már a képzelődés szintjén megállnak, s elmarad a megvalósítás. Egyszerűen elfelejtenek teremteni, amihez egy nagy adag önbizalomra, hitre, álmokra és vágyakra lenne szükség.

A félelem nagy Úr, elveszi tőlünk a szabad döntés és cselekvés jogát. A jelen társadalmi elvárások sulykolják belénk (ha hagyjuk), milyennek kellene lennünk, vagy hogyan kellene élnünk és fejvesztve kezdünk el vásárolgatni (autót, bútort, kencét, egy csomó felesleges kacatot) és olyan dolgokkal foglalkozni, ami nem is rólunk szól. Ez nem is élet, hanem vegetálás. Hol ebben az egyén szabad akarata? Időnként jól irányzott kérdéseket kellene feltenni magunknak és őszintén megválaszolni: - mit szeretnék, - mi a célom, - milyen álmaim-vágyaim vannak, - hogyan akarom élni az életem és hol, - nekem mit jelent a boldog és harmonikus élet, stb. Az összegzések és a kérdésekre adott válaszok pontosan arra jók, hogy megnézzük – helyünkön vagyunk-e?

Gondolatainkkal teremtünk. Jót és rosszat. Félelmet is és szabadságot is. Munkahelyet és annak elvesztését. Szomorúságot és örömöt. Sikert és kudarcot. A saját magunkkal való foglalatosság nem önzőség. Ha nem tiszteljük és szeretjük önön magunkat, akkor miért várjuk el ezt másoktól? Ha nem éljük meg a szabadságot, másokat sem hagyunk szárnyalni. Egy életünk van. S a világ túl szép és csodás ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk mellette.

-Feng Shui tanácsadó, vagy és ha jól tudom, írsz is, és még nem is tudom, mi mindennel foglalkozol. Mesélj, arról mi mindennel foglalkozol és, hogy megtaláltad - e bennük a szabadságod?

A tudatos gondolkodás és a keleti világ tradíciója adta meg számomra a szabadságot. Kutatni kezdtem e mesés világot és a továbblépés, a megoldás, a fejlődés lehetőségét láttam meg benne. Alappillére az elfogadás és befogadás. A „jelen” pillanat megélésének fontosságára helyezi a hangsúlyt. Az „állandósult változás” létjogosultságának elfogadása az, ami előre visz, tisztelve a másságot, és az egyén szabadságát. Számomra ez élhető minta.

Először csak térrendezéssel foglalkoztam, s a későbbi tanulmányaim során tapasztaltam meg a feng shui asztrológiában rejlő óriási lehetőséget, melynek alkalmazásával készítem el a személyiségelemzéseket. Az egyéni tanácsadások során, elemzéssel, és tudatos élettervezéssel új utakra léphetünk. A legtragikusabb helyzetből is van kiút. Jó érzés látni, mikor egy ember újjászületik és önmagára talál.

Az elemzéseken és egyéni tanácsadásokon kívül, alkalmanként előadásokat tartok kisebb és nagyobb közönség előtt. Rab Zsanettel közösen vezetjük az Ébredők Klubját, mely megalakulása óta töretlen sikerrel működik.

Az írás gyermekkorom óta elkísér. Gondolataim írott és szóban való kifejezése során, az interaktív kommunikációnak köszönhetően, új lehetőségek nyíltak meg számomra. Fantasztikus emberekkel találkozom, csodás helyekre jutok el, s időnként egy kávé mellett nagy dolgok születnek. A blogom és Facebook oldalam létrehozása is egyfajta önkifejezési forma, ahol felelősséget vállalva osztom meg gondolataimat. Szeptembertől útjára indítok egy havonta ismétlődő előadás sorozatot, s a részletekről az oldalamon lehet majd bővebben olvasni.

- A munkád során, az elemzések és egyéni tanácsadás során, miben és hogyan látod lehetőségét az új élet kialakításában? Hogyan tud valaki új életet kezdeni?

Sajnos még mindig csak azok az emberek keresnek meg, akik élete valamilyen ok által romba dőlt. Nem kell ahhoz probléma, hogy valaki tudatosan kezdjen el gondolkodni, és élni. Egyszerűen fel kell ismerni a tényeket, a valóságot kell látni. A felismerés az első lépcső. A következő a döntés, hogy mást szeretnék, hogy így, nem akarok élni tovább. Aztán jönnek az újabb és újabb lépések. A felismerés, és terv készítése még nem elég, a cselekmény szintjén is lépni kell.

Sok esetben igen radikális változtatásra van szükség, s munkahelyi, otthon, párkapcsolati, vagy egyéb más életterületen kell komoly döntéseket hozni. A személyiségelemzések irányvonalat adnak, egyfajta lehetőséget, keretet, amiben az ember jól mozoghat, kiteljesedhet, ami számára a legkedvezőbb. Nem vagyunk egyformák, s pontosan a különbözőségünktől leszünk nagyszerűek. Ha minden ember önvizsgálatot tartana, ismerné személyiségének jegyeit, egy csomó felesleges dolgot hagyhatna el, nem okolná magát a sikertelenségekért, s inkább azzal foglalkozhatna, ami valóban róla szól. Sikeres új életet csakis tudatos gondolkodással lehet kezdeni. Például mennyivel is egyszerűbb az, ha ismerem gyermekem személyiségét és annak megfelelően választok iskolát. Vagy ha az elemzés birtokában, tisztában vagyok képességeimmel és eszerint választok munkahelyet, párkapcsolatot, stb. S mivel tudom, mi jó nekem, már nincs félelem. S ha nincs félelem, beindul a gépezet, meg tudjuk fogalmazni céljainkat, amiért majd nap, mint nap érdemes felkelni. Az első lépések időnként nehezek, olykor fájdalmasak, mint ahogy a születés folyamata is, de megéri. Jó pár elemzettel folyamatos kapcsolattartásban vagyok – de jó látni, ahogy ezek az emberek újjászületnek és végre boldogok.

- Az interjúsorozat nőkről szól, így mindenkitől megkérdezem: szerinted miért jó nőnek születni, nőnek lenni manapság?

A nő maga a csoda, egy médium. Befogad és általa születik meg a lélek. A nő képes igazán egy férfit naggyá varázsolni, az otthon melegét megteremteni, szeretetével, szerelmével, odaadásával, türelmével, lágyságával, ösztönös megérzéseivel varázsolni. A női minőség, tápláló energia, a férfi kiegészítése és nem ellentéte.

Az anyaság megélésének lehetősége kiváltság, egy adomány. De jó is visszagondolni, mikor a gyermekeim születtek. Hálás vagyok a sorsnak. A nő sokszínű, „holdarcú”. Minden kornak meg vannak a szépségei, s a változással járó tényt nem hárítani, hanem elfogadni kell. Hiszen másról szól egy lányka, egy fiatal nő, egy gyermekét nevelő nő, s egy idősödő asszony élete.

A mai kor „lányai” lehetőséget kaptak arra, hogy végre teljes valójában megéljék nőiességüket test-lélek-szellem szinten. Végre fel lehet vállalni magunkat, az önkifejezés számtalan lehetőséget ad erre. Csak ne essünk át a ló másik oldalára, s a párkapcsolatban a „nadrágot” hagyjuk kint az ajtó előtt.

-A férfiakat sem hagyhatjuk ki, egy jó kis csajos beszélgetésből. Zseni és Zsanett házasságban élő nők, csupa szépet és jót mondtak a férjeikről. Te, ha jól tudom egyedülálló vagy jelenleg, miért döntöttél így?

A válásom ellenére is házasság/párkapcsolat párti vagyok. A férfi és nő nem véletlenül különbözően összetartozó egység. A volt férjemnek köszönetet mondok, hiszen két csodás gyermekem született, és bizony szép éveink is voltak. De változtunk, más dolgok lettek fontosak, és be kellett látni, hogy együtt nem tudtunk tovább fejlődni. Börtönben éreztem magam. Egy házasság nem rabság, nem lehet korlátozó. A párkapcsolat, az egyén kiteljesedésének lehetőségét nem foszthatja meg.

Sok házasságban látom, hogy szinte ölik egymást a párok, a gyermekek is napi civódások áldozatai, s mivel félnek a „hogyan tovább” kérdését illetően, és a vagyoni helyzet megosztása miatt, inkább maradnak együtt, mintsem hogy új életet kezdjenek.

A magam életét is mindig példaként felvállalva tanácsolom a hozzám fordulóknak, hogy igen, lehet új életet kezdeni. Nincs az a válság, válás, amiből ne lehetne felállni. Sőt. Mivel változunk, a gondolkodásunk, a környezetünk is, s ha tudatosan megtervezzük életünket, egyenes út vezet a boldog, szerelemmel megélt párkapcsolat felé. Lehet szabadon, szerelemben élni.

- Ugye, jól gondolom – ha rád nézek, ebben egész biztos vagyok – hogy az ember lánya párkapcsolat nélkül is élhet boldog, vidám, kerek életet?

Bizony lehet. De nekem is időbe telt, míg rájöttem, mit is jelent a valódi szabadság, a boldog élet. Az önismeret nagy segítség volt számomra, hogy megtaláljam azokat a tevékenységeket, amiben örömömet lelem. Meg kellett tanulnom felvállalni az érzéseimet, gondolataimat, önön magamat, a szüleim, családom, gyerekeim, barátaim előtt, a szerelmi életemben. Sokszor azt hisszük, hogy a világ omlik majd össze, mikor egyedül leszünk. Pedig pont ez által kapunk lehetőséget és időt arra, hogy végre azzal foglalkozzunk, amit nagyon szeretünk. S nekem is így nyílt alkalmam arra, hogy végre olvassak, könyvtárba, koncertekre, kiállításokra, színházba járhassak, új barátságok szövődtek, utazások, kirándulások vártak rám, egy havonta megjelenő magazinban írtam, elindítottam a blogomat, Facebookos oldalamat, klubfoglalkozásokat szerveztem, csupa olyan dolgokkal kezdtem el foglalkozni, amire mindig is vágytam. Egy új Melinda, „Örömbogyó” születetett, amiben nagyon jól érzem magam. S mikor az ember lánya helyén van, akkor szépséges, szívmelengető dolgokat vonz be magának, akár még egy szerelmet is...

-Az utolsó kérdés pedig természetesen az, hogy te kitől kérdeznél és mit?

Kiefer Csillától és azt, hogy élsportolóként, hogyan tudtad összeegyeztetni a családi életedet, a mindennapos elfoglaltsággal és utazással járó sporttal?