"A színpadon átalakulás van!" - Interjú Pásztor Annával és a Barbikkal

Pásztor Annáról, az Anna and the Barbies énekesnőjéről szinte minden róla szóló híradásban hallható, hogy hihetetlenül energikus és életereje mindenkit magával ragadó. Épp ezért kíváncsian és örömmel váltam a találkozást Annával és a zenekarral, a PEN - en tartott koncertjük után... 

...és nem is kellett csalódnom: egy nagyon vidám beszélgetés kerekedett az interjúból, ami alatt nagyon sokat nevettünk, és amibe bekapcsolódott Pásztor Sámuel és Bubnó Marci - a zenekar dobosa - is. 

- Kezdjük az energikus személyiségeddel, honnan a híres életkedv, ez a sok energia benned?

- Szerintem az embereknek különböző szintű a vibrálása és én sokáig nem értettem, hogy ez hogyan működik, mert sokakat taszítani is tud ez hihetetlen pörgés és vibrálás. Én - hála a jó égnek - nagyon sok életerőt kaptam, nyilván bizonyos célzattal. Gyerekkorom óta örökmozgó vagyok, szerencsére akkoriban még nem gyógyszerezték ezt a fajtát, ma biztosan azt mondanák rám, hogy hiperaktív.

Ráadásul akkor mikor színpadon állok és ott a közönség, és szól a zene ez az energia megsokszorozódik. Olyan ez mint egy tiki-taki játék, mi feldobunk egy energia-gombócot a közönség megrágja, megemészti és gyúr hozzá egy még nagyobb gombócot és akkora energia keletkezik, amekkorát még nem is láttam! Szóval nagyon, nagyon szeretem koptatni az energiát.

- És olyan van, hogy azért Te is lemerülsz?

- Persze, hogy van, hogyne lenne…

- És akkor mi történik?

- Az arcomon csúszok, szúrom a földet és dobog a szívem. Van ilyen persze, bár tavaly volt ez jellemző inkább, most, hogy már 17 hónapos a kisbabám nem annyira, de a színpadi szerepléssel párhuzamosan fiatal anyukának lenni, nem volt egyszerű...

Közben megérkezik Anna testvére, Pásztor Sámuel, ad egy szendvicset Annának és letelepedik mellénk az asztalra...

-…Szóval, akármilyen fáradt is vagyok, ha kilépek a színpadra, ott minden egyéb megszűnik. A színpadon nem vagyok fáradt, nem vagyok beteg, nem vagyok nő, nem vagyok férfi, nem vagyok anyuka, nem vagyok szingli, sem férjezett , semmi nem vagyok. A színpadon átalakulás van!

- Említetted a kisfiadat, hallottam, hogy miután megszületett vitted magaddal a koncertekre. Most nem látom, ilyenkor hol van?

- Most már nem jön velem koncertekre, mert másfél éves, és otthon van az apukájával vagy a nagymamával, nagypapával. Mikor egész pici volt, akkor nem lehetett otthon hagyni, mentünk vele a mini busz után egy másik kocsival, az apukája vigyázott rá. A koncertek után mentem hozzájuk a szállásunkra, az akusztikus koncerteken, pedig ott volt Ő is. Mostanság némi muzikalitást vélek felfedezni benne, a ritmusérzéke és a tonalitása is nagyon jó. - nevet

Anna oda fordul a testvéréhez :  - Olyan van, hogy a gyereknek jó a tonalitása?

Pásztor Sámuel, nemet int a fejével

- Ok, olyan nincs. – mondja Anna - De szerintem beleérez a hangnemekbe, jó a hallása.

- Olyan van – dünnyög Pásztor Sámuel

- A testvéredről jut eszembe, a zenekarban te vagy egyedül nő, ahogy itt körülnézek a stábban, szintén csak férfiak vannak...

- Halleluja – veti közbe Anna – hosszú évek keserves munkája van abban, hogy ez így legyen, hogy minél több férfi legyen körülöttem, ezért szeretek zenélni. - nevet – Nem, igazából ez egy rendes rockzenekar, és mint minden rendes rockzenekarban, itt is fiúk vannak, illetve néha én is kicsit fiú vagyok, én vagyok a rendetlen a zenekarban. 

- És milyen érzés egyedül nőnek lenni egy rockzenekarban?

- Nekem a legjobb! – nevet. – Szerintem épp ettől vagyunk érdekesek, unikumok. Lenny Kravitz, például, az előzenekarának kifejezetten női frontú rockzenekart keresett, így kaptuk meg mi a lehetőséget.

Megérkezik Bubnó Marci a zenekar dobosa, leül az asztalra és beleeszik Anna szendvicsébe...

- Látom nagyon családias a hangulat a zenekar háza táján.

Fotó: Komlós Attila

- Igen, megszoktuk már egymás lábszagát! - nevet Anna

- Mostanra kidolgoztuk egymás szeretetnyelvét – szúrja  közbe Marci

- A szeretetnyelvről jut eszembe a Márti dala. Olvastam, hogy egy haldokló rajongótoknak írtátok…

- Nem neki írtuk, a nóta már megszületett, mikor Ő meghalt, de neki dedikáltuk a dalt. Az Ő életfelfogása volt olyasmi, ami a dal üzenete. Amikor megírtam a dal szövegét, felhívtam a Kiss Tibit - aki egyébként nem szeret duettezni és nem is gyakran vállal ilyesmit - és felkértem a duettre, azonnal igent mondott. A dal mára legnépszerűbb dalunk, két és fél millióan látták az interneten. Nagyon szeretjük mi is.

- Azóta Lovasi Andrással is énekelted duettben, akiről úgy láttam a videoban, még meg is hatott a dal, jól láttam?

- Igen, András meghívott egy koncertjére, és cserébe én azt kértem énekeljük el együtt a Márti dalát, és, hogy legyen a dalnak koreográfiája és a zenés rész alatt lassúzzunk. András húzódozott és eleinte nem akarta, főleg a táncot, de aztán megszerette a dalt, és végül még lassúzni is hajlandó volt, igaz közben, vicceket sugdosott a fülembe. 

- Végezetül, milyen terveitek vannak a nyári fesztiválszezonra?

- Egy őrülten szürreális jelmezes, kosztümös különlegességekkel tarkított koncertsorozatba kezdünk, aminek néhány elemét a mai pécsi koncerten is láthatták a nézők, de ezt tovább fogjuk fokozni. Várunk mindenkit szeretettel a Fisihing-en, ahol a nagyszínpadon fogunk fellépni, és pár hét múlva Mohácson is koncertezünk majd.

készítette: Gyenese Andrea