Az első Néma Tanúk Felvonulás Pécsett

"Idéntől fogva Pécsen is minden évben hangot adunk azoknak, akiknek már nincs sajátjuk. Sose feledd: a szeretet nem bánt!

A 16 akciónap a nők elleni erőszak megszüntetéséért minden évben november 25-től, december 10-ig tart. Budapesten már régi hagyomány a Néma Tanúk Felvonulás, ezt szeretnék Pécsen is meghonosítani. A felvonulás egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország nem közeledik, hanem távolodik az Isztambuli Egyezmény szellemiségétől, és egy új parlament fontos feladata kell legyen az egyezmény ratifikációja." (a szervezők: Emberség erejével Alapítvány)

Alább pedig egy friss történet arról, hogyan bántak a pécsi rendőrségen egy áldozattal.

"Egy 20 éves fiatal lány történetét szeretném tolmácsolni, aki, mikor hallottam még kozmetikus tanuló volt. Most épp szépségversenyre készül és elvégezte az iskolát.

Tavaly februárban kezdték sejteni a kolléganői, hogy valami történik, mert kék-zöld foltok voltak a testén. A lány sem nekik, sem a szüleinek sem szólt arról, hogy bántalmazza és megfélemlíti a partnere. A férfi eleinte megalázta, a külsejét kritizálta, majd kontrolálni kezdte, nem engedte, hogy a barátaival, a családjával közös programokat szervezzen. Végül következett a fizikai erőszak. A verések után azzal fenyegette, hogy bántani fogja, ha elmondja valakinek. Még az is elhangzott, hogy megöli a lány családját.  

A verések következtében zúzódásokat, bordatörést, - és olyan súlyosan megsérült a szaruhártyája -  hogy maradandó károsodást szenvedett. Véglegesen romlott a látása, ezután szemüveget kell viselnie a munkához. Csak az utolsó két bántalmazásról készíttetett látleletet.

Majd hiába tett feljelentést a rendőrségen, nem kapott távoltartási végzést. Azzal indokolták, hogy nem házasok a bántalmazóval.

Egy rendőrnő hallgatta ki, aki akkor és később is, rendszeresen elmondta neki, hogy reméli, hogy tanult ebből az esetből, mert cigány a cigánnyal, magyar a magyarral kezdjen.

A lány a rasszista kioktatás mellett- ami mindenféle empátiát és együttérzést nélkülöz, - azaz minden olyan dolgot, amire egy bántalmazottnak szüksége lenne, nem kapott semmiféle védelmet a rendőrségtől.

Az apja hónapokon keresztül minden reggel és este kísérte munkába, majd kint ült a kozmetika előterében, mert előfordult, hogy a munkahelyén is felbukkant a volt partnere. Így tudta megvédeni.

Többször kihallgatták az eset után, (legalább 5-6 alkalommal, több jegyzőkönyv is van, mindannyiszor el kellett mondani újra mi történt vele.  (Ez traumatizáló) 

Az eljárás alatt mindig ugyanaz a rendőrnő hallgatta ki, pedig kérték, az első negatív tapasztalat miatt, hogy más legyen, ezt nem teljesítették. (Az ügyvéd ismerősük szerint ez a jog, megillette volna!)  A bántalmazó azt vallotta, hogy a kozmetikai lámpa esett az arcára, azért vált le a szaruhártyája, így a lány munkahelyén is volt a rendőrség. Az állítása nem bizonyosodott be.

Végül lezárták az ügyet, a férfi 2 évet kapott, 8 hónapra felfüggesztve, más bűncselekményeket elkövetése miatt és mert vádalkut kötött. A partnere bántalmazása miatt nem kapott semmiféle büntetést, kártérítésre sem kötelezték.

A rendőrségi eljárás során az áldozat érdekeit nem érvényesítették, a rendőrnő végig áldozathibáztató magatartást tanúsított a kioktatások miatt, amik minden tanúvallomáskor elhangzottak. (cigány a cigányal, magyar a magyarral)

Az áldozatot, a pécsi áldozatsegítő központba elküldték pszichológiai tanácsadásra, amin összesen egyszer vehetett részt, így pszichológiai támogatást is nagyon keveset kapott. Azóta egyedül küzd ezzel a mélyen igazságtalan, de itthon tipikus történettel.

Ami ebben a történetben számomra megrázó az az intézményi árulás, cserbenhagyás és annak a jogos mélyen emberi igénynek az elmaradása, hogy a bántalmazottnak igazságot szolgáltasson a rendszer, miközben megvédi és együttérez vele.

Sok nő soha nem mer feljelentést tenni, mert fél attól, hogy a magyar igazságszoltáltatás sem nyújt megfelelő védelmet. A történet tanúsága szerint azok, akik mégis megteszik, gyakran áldozathibáztató magatartással találkoznak.

Vannak, akik ezt nem élik túl!

Ezért vagyunk ma itt!

Bízom benne, hogy együtt tehetünk azért, hogy a jövőben az áldozatok megkapják azt a jogi, és emberi támogatást, amire szükségük van."