"Szerintem én több energiát kaptam, mint a nagy átlag"

a cikk előzőleg megjelent itt

Interjú Soma Mamagésával

A fenti mondat igazságát magam is tanúsíthatom. Somával beszélgetni valóban intenzív élmény, árad belőle a pozitív energia, még akkor is, ha fájdalmas tapasztalatokról beszél. Személyisége - akárcsak pécsi előadása - sok nőnek adhat erőt és új nézőpontot az élethez.

- Mágia a szerelemben volt az előadásod címe, elmondanád az olvasóknak is, hogy szerinted mi a szerelem mágia?

- A szerelem mágia tudása felfedi az élet alapigazságait is. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a szerelem mágiája bármi mágiája lehet. Hiszen azt akarjuk mágiázni amibe szerelmesek vagyunk, legyen az egy munka, egy idea, egy ember, egy terv, bármi. A mágia tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szabad akaratunkkal élni akarunk. Vagyis a mágia a szabad akarat gyakorlása, amikor nem sodródsz, hanem a szándékod vezérel valamerre. Közben meg az az elképesztő ördögi csavar az egészben, hogyha valamit nagyon akarunk, sőt mennél jobban akarjuk, annál távolabb kerül tőlünk. A görcsös ragaszkodás a legeslegtaszítóbb. Aki nagyon nagyon akar, belegörcsöl az akarásba, annak tuti, hogy nem fog az a valami eljönni. Legyen az munka, szerelem vagy bármi más amit nagyon szeretne.

Valójában a szerelem mágiája nem más, mint a létezés mágiája, vagyis megtanulni nem ragaszkodni. Elengedni a ragaszkodásainkat, minél inkább a jelenben lenni. Minden spirituális tanító végül is a jelenlétről beszél, mondhatom, hogy ez egy spirituális közhely. Ez egy kemény meló, mármint a jelenben lenni. Saját személyes példám mutatja - én idén májusban 17 éve minden hónapban kineziológussal oldattam magam – mostanra jutottam el odáig, hogy levált rólam a módszer, mindent kiszedtem, kiszívtam belőle. Több mint száz családállítás, több mint egy éves szupervízió, hosszabb terápiás folyamatok, pránanadi, access, innerwise és sorolhatnám a módszerek tömkelegét, amikkel mind-mind segítettem magam, hogy a jelenbe kerüljek, vagyis a hétköznapi élet mágiáját élhessem.

- Erről eszembe jut, hogy Tiszta szex című könyvedben elmeséled első szexuális élményeidet a férfiakkal, többek között egy tanárral, aki gyakorlatilag molesztált, két fiú pedig orális szexre kényszerített. Ezek traumák, te azt a címet adtad a könyvedben ennek a fejezetnek, hogy a nyolcasom alsó szára. Tapasztalatom szerint sokaknak ez egy életre elegendő trauma lenne ahhoz, hogy kerüljék a férfiakat. Neked úgy tűnik, sikerült feldolgoznod, elfogadnod és túllépned azon, hogy áldozattá váltál. Hogyan?

- Nagyon sokan benne ragadnak ezekbe a traumákba, a tavalyi nyári táboromban volt egy 35 éves lány - egyszer 14 majd 16 éves korában abuzálták, nem volt behatolás, csak maga az erőszaktételre törekvés - aki mind a mai napig szűz volt. Rengeteg nő van, aki nem tudja túltenni magát ezen a dolgon, és, hogy milyen sok a megerőszakolt, abuzált nő, azt el sem tudjuk képzelni. Amerikában már 10 éve elkezdték ezt felderíteni, Magyarországon pedig csak most. Másfél hónapja volt a Nők Lapjában egy elég hosszú és jó cikk, abból kiderül, hogy majd mindegyik európai országban a nők 20% feletti aránya élt meg erőszakot az élete során. Én két dolgot szoktam a lelki wellness hétvégéimen részt vevőktől megkérdezni: ki az, aki bármilyen formában erőszakot élt meg és ki az, aki teljesen kielégült, az ő csávója mindent megad neki? A két szám nagyjából fedi egymást, kielégült nő kontra bántalmazott nő körülbelül ugyanannyi.

Szóval nagyon sok nő ezen nehezen tud keresztül menni. A kérdésedre válaszolva én ezt a problémát valami nagy hozott tudással oldottam meg. A kutyaharapást szőrével technikát alkalmaztam, ezt úgy hívja egyébként a pszichológia, hogy elárasztásos technika. A félelem a kapu őre, tehát amitől félünk, amitől irtózunk, abba megyünk bele, mert csak az tudja kioltani a félelmet. Nemcsak a szexualitással kapcsolatban, legyen szó bármi egyébről. Én durván tériszonyos voltam, fóbikusan tériszonyos. Ez azt jelenti, hogy hokedlire nem mertem felállni az ablakmosáshoz. Harminc évesen kitaláltam, hogy ejtőernyőzöm, és amikor gyakorláson 2 méterről le kellett ugrani azt mondtam, hogy szó nincs róla, majd fönn a 800 méteren. Belemegyek abba ami taszít, ez hozott képesség. Később már láttam, hogy ezek tudatosan választható technikák is, ekkor tudatosult bennem, hogy hogyan lehet magunkon segíteni. Szerintem én több energiát kaptam, mint a nagy átlag.

- És, aki nem kapott, mit tehet magáért?

- Használja a kineziológiát oldásra vagy használja a pszichoterápiát, keresse meg az ő módszerét, ami segít túllépni az adott dolgon. Ezért jönnek el a nyári táboraimba is a résztvevők. Rituálék, szertartások, beavatások, rengeteg módszer létezik.

- Kaptál már visszajelzéseket a résztvevőktől arról, hogy sikerült-e megoldani a problémájukat?

- Igen, hogyne. A lelki wellness hétvégéken résztvevő hölgyekkel több mint két éven át találkoztunk 3 hónaponként – mert azt tapasztaltam, hogy 3 hónapnak kell eltelnie, hogy a változás beinduljon. Több mint 400 nőt hallgattam végig és 70-80%-ban elindultak a pozitív változások. Akinél nem indul el, azt tovább bíztatom, keressen tovább módszereket, hogy még-még melózzon magán.

Fotó: Körtvélyesi László

- Úgy tapasztalom, érzem - erről te is meséltél az előadásodban -, hogy férfiak és nők között egyre nagyobb az űr.

- Szilágyi Gyula szexológus-szociológus még durvábban fogalmaz. Ő egyenesen azt mondta, hogy „a mai férfi eltaknyosodott, és egyre nagyobb az olló a férfi és a nő szellemi, de legfőképpen az érzelmi jelenlétében, fejlettségében”.

- Új egyensúly című könyvedben erről is írsz és arról is, hogy a régen felborult egyensúlyt helyre kellene billenteni. Szerinted mi a megoldás a problémára?

- Mindkét könyvem végén – Tiszta szex, Új egyensúly – nemcsak tanácsot adok, hanem kalácsot is. Leírom a lehetséges és ajánlott férfi, női és társadalmi feladatokat. A 21. századi nő nagyon kiéhezett, kiéheztünk a tudásra, az önmegvalósításra, a szabadságra, a minőségi szexre, miközben rengeteg fájdalom van a nőkben. A mi felébredő, individualizálódó generációnk kezdi el átélni ezt a hatalmas - EckhartTolle úgy hívja - kollektív fájdalomtestet. Én azt mondom, a kollektív szégyentestet, bűntudattestet is. Felálltunk és enni kérünk, tudni vágyunk és sok harag is van bennünk. Ettől meg is ijedt a férfi, és mi nők, ahogy kihúztuk magunkat alóluk és melléjük raktuk - hiszen már nem alárendeltek vagyunk hanem mellérendeltek - megláttuk azt, hogy: Nahát ilyen a férfi? Nem is olyan erős mint amilyennek hittük. Így elkezdtünk fumigálni, kritizálni, elvárni, követelőzni és ettől a férfi még jobban megijedt. Ezt jelképezi az is, hogy nagyon nagy a szívinfarktus és a prosztataproblémák miatti elhalálozás, plusz az életközép válság, ami tipikusabban a férfit sújtja nem a nőt most Magyarországon. Ezek szociológiai tények, utánkövetéseken és megfigyeléseken alapulnak. Így a nőnek arra van szüksége, hogy még nőiesebb legyen: megértő, türelmes, elfogadó, mert csak az elfogadásban fog gyógyulni a másik, az elfogadásban fog tudni megnyílni a férfi és az érzelmeit merni megélni. Tehát a nőknek igenis még jobban nőnek, bölcsnek, meleg, puha fészeknek kell lenni, de úgy, hogy közben ne legyél a csávód anyja.

- Meddig lehet elfogadó a nő? Mi van akkor, ha a férfi továbbra is a régi, leuraló, sértegető mintákat követi?

- Leuralni azt lehet, aki hagyja magát, ez egy közös játszma. Aki hajlamos behódolni, annak a nőnek ez egy tanítás. Tanulja meg az a nő magát a férfi mellé emelni. Ha azt akarjuk, hogy egy kapcsolatban változás álljon be, ne azt várjuk, hogy a másik változzon, hanem mi változzunk. A mi változásunk és a hozzá való viszonyunk fogja majd őt is, az ő reakcióit is megváltoztatni. Másrészt mindig eljön az a pillanat, amikor eldöntöd, hogy maradsz és türelmes vagy és belefektetsz energiát vagy pedig azt mondod: Ja, köszi, ennyi elég volt! Mindig van választásunk.

A férfiaknak pedig azt üzenem, hogy higgyék el, hogy akkor is férfiak maradnak, hogyha elkezdenek a saját lelkükkel kapcsolatot kialakítani, ha elkezdenek befele nézni. Ha elkezdik az érzelmeiket nem csak kinyilvánítani, hanem meglátni, kibontani, felismerni, saját maguknak kimondani. És ha a sátortető méretű egójukat nem lépik túl és továbbra is abban a szerepben vannak, hogy ők a teremtés koronái, akkor nem fognak tudni jelen lenni, akkor tovább fog - a szívinfarktus, a prosztataproblémák, a neurózis - és mindenféle probléma emelkedni. Túl kell lépni az egót… könnyű ezt mondani, de kérem ez egy tanulóbolygó. Lélektől lélekig való kommunikáció felé kellene, hogy haladjunk. Akkor lesz felnőtt az emberiség, amikor játszmák nélkül, nem pedig szerepelvárásokba bele ragadt sémákat próbálunk megjeleníteni, hanem amikor önazonosak vagyunk.

Az hogy mitől lesz férfi a férfi, és mitől nő a nő azzal egy külön tudományág foglalkozik: a gender. Az Új egyensúly könyvemben erről írok is, de ajánlom a Tiszta szexet is, mert azt gondolom, hogy egy nagy fényerejű, felszabadító, bátor munka, ahol a saját szexuális életemet nem l’art pour l’art rakom ki, hanem pontosan azért, hogy megmutassam, a legmélyebb traumából, fájdalomból is ki lehet jönni. És egy önbizalomhiányos, abuzált, sértett kislány is lehet egészséges, érett, önmagát elfogadó, a szexualitást teljességben megélő, felnőtt nő. Ha nem megy magadtól, akkor kérjél segítséget, mert az egész világ érdeke, hogy az egyének sorra felszabaduljanak, hiszen visszük bele a közös térbe a nyűgünket – nyavalyáinkat, a negatív energiáinkat, ahogy a fényünket, erőnket, szeretetünket is, és ezért felelősek vagyunk.