Mindig a munkáltatónak van igaza?

Úgy vélem, nem tévedek, ha azt állítom, egyre több munkavállaló felteszi magának ezt a kérdést. Napjainkban szinte általánossá és életünk részévé vált, hogy vezetői visszaélések és munkahelyi terror áldozataivá válunk, vagy szem és fültanúi vagyunk ilyen jellegű történésnek.

Dolgozzunk multinál, gyárban, vállalkozónál, közintézménynél, vagy hivatalban, a jelenség szinte mindenhol megtalálható.

Sokan közülünk talán azért nem ismerik fel és nevezik nevén a problémát, mert a mai válsággal teli időkben, mikor mindenki retteg, hogy elveszti munkahelyét, fásultan belenyugszunk ezekbe a szituációkba, és azt mondjuk magunknak: elviselem, hiszen szükségem van a munkámra. De nézzük meg közelebbről miről is van szó, hiszen Nyugat-Európában már sok évvel ezelőtt felismerték a jelenséget és megnevezték: mobbing és/vagy bossing. Az utóbbi időszakban Magyarországon is egyre több figyelmet kap a téma, hiszen mára nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban is ismert a jelenség.

Miről is van szó?

A mobbing a munkahelyi pszichoterrort jelenti, vagyis az azonos helyzetben, beosztásban lévő munkavállalók közötti fúrást, kiközösítést, piszkálódást. Konkrétabban olyan ellenséges és etikátlan kommunikációt takar, ami egy vagy több személy részéről egyetlen ember ellen irányul. A szakirodalom szerint ahhoz, hogy mobbingnak nevezhessük a jelenséget, legalább féléven át, minimum heti egyszeri gyakorisággal kell előfordulnia a munkahelyi közösségben. Munkahelyi előfordulását 5-7 százalékra teszik a kutatások nyugat-európában, Magyarországon nincsenek konkrét kutatási adatok, mivel nem végeztek még széleskörű vizsgálatot a témában.

A bossing szó német nyelvterületről származik és a jelenséget magyarra fordítva úgy lehetne leírni, hogy a főnök fúrja a beosztottjait, és visszaél a hatalmával. A munkapszichológusok véleménye szerint mind a mobbing mind a bossing hátterében a legtöbb esetben nincsen ésszerű magyarázat. Egyszerűen arról van szó, hogy a főnök, és a magatartásával szimpatizáló munkatársak saját szadista hajlamaik kiélését, vélt vagy valós hatalmuk fitogtatását élvezik. A németországi kutatásokból az is kiderült, hogy azok a vezető beosztású személyek hajlamosak a bossingra, akik szakmailag vagy vezetési képességeiket tekintve sok esetben a beosztottaiknál gyengébbnek érzik magukat. Ezzel szemben az erős, biztos kezű vezetők, akik megfelelő önbizalommal rendelkeznek és bíznak képességeikben, jellemzően nem terrorizálják alkalmazottaikat.

Természetesen előfordulhat az is, hogy a vezető, felsőbb utasítást követ és a cél a létszámleépítés, de úgy, hogy az a munkáltatónak ne kerüljön pénzbe. Az okok akár mindkét tényező (pszichésen beteg főnök és utasítás fentről) keveredéséből eredhetnek.

A bossing igazi pszichológia hadviselés és bevetésekor a főnök nem válogat az eszközökben. Rendszeresen kritizálja az alkalmazottat, négyszemközt, és a kollégák társaságában is. A legapróbb hibákat is észreveszi, és felrója, sőt kifejezetten igyekszik teljesíthetetlen feladatokat adni a munkavállalónak. Nevetségessé teszi, sok esetben sértegeti beosztottját a csapat előtt, és igyekszik a többi munkatársat a kiszemelt „áldozat” ellen fordítani. Ez szinte mindig sikerül is neki, hiszen a dolgozók egy része azonosul a vezető magatartásával, és szolgamód követi, mások egyszerűen félnek nyíltan együtt érezni, nem avatkoznak közbe. Így az áldozat lassan elszigetelődik és rémálommá válik számára a munkahelyi lét. Bossingnak minősíthető az alkalmazott szexuális zaklatása is, és a diszkrimináció is, ezekben az esetekben (kutatások bizonyítják) a női munkavállalók gyakrabban esnek áldozatul.

A következmény az áldozat számára: teljesítményromlás, betegség, mind pszichés, mind testi formában, kiégés és végül felmondás, vagy kirúgás. Szerencsés esetben sikerül hamar új munkahelyet találnia, vagy még a testi és lelki megbetegedés előtt váltani. Ellenkező esetben hónapokba telhet, mire felépül a terror következményeiből.

Hétköznapi példák a hatalmi visszaélésekre közvetlen környezetünkből:

Edina 30 körüli munkavállaló, aki 4 és fél éve ugyannál a cégnél dolgozik. A cégnél bevett gyakorlat, hogy évente kötnek szerződést az alkalmazottakkal, mert a cég európai uniós pályázatokból befolyt pénzekből tartja fent magát. Nem mellesleg munkaerő-piaci programokat bonyolít le, ahol a cél a hátrányos helyzetű munkavállalók segítése, beleértve akár az álláskeresők munkajogi felvilágosítást is. Mégis ennél a cégnél történik az, hogy miután Edina 5. szerződése is lejár, és annak ellenére, hogy hetekkel előbb kérte főnökét, hogy adjon felvilágosítást a további alkalmazásáról, nem tájékoztatják. Ehelyett hetente hosszabbítják munkaszerződését, ami munkajogilag teljesen szabálytalan, miközben bizonytalanságban tartják jövőjét illetően. Végül 4 heti huzavona után felszólítják, hogy regisztráltassa magát álláskeresőként, hogy a cég 2 héttel később felvehesse, és munkaügyi támogatást kapjon utána. Az iménti példa ennél a cégnél szinte mindennapos, bevett gyakorlatként működik.

Gyakori az is, amikor a munkáltató az alkalmazottat törvénytelenségre kényszeríti. El nem végzett munkát számoltat el, úgymond „lepapíroz” bizonyos tevékenységeket. Ha a munkavállaló nem akar részt venni a játékban, az állását kockáztatja. A hamisítás, adatok kikozmetikázása pedig lassan munkaköri előírás lesz kishazánkban.

A legszomorúbb és legerőszakosabb visszaéléseket sok esetben 50 feletti munkavállalókkal szemben követik el. Őket talán könnyebb megfélemlíteni, hiszen tisztában vannak vele, hogy milyen nehezen találnak munkát állásuk elvesztése esetén. Orsolya 30 évet dolgozott egy élelmiszer áruházban, szinte az első munkahelye volt. Amikor az áruház a konkurencia harc miatt csökkenteni kényszerült dolgozói létszámát, Orsolyával a következőképp jártak el: behívatták a főnöki irodába, közölték vele a munkaviszonya megszűnését, és felszólították, hogy írja alá az eléje tolt szerződést. Mivel igen feszült volt a légkör, Orsolya gyanakodni kezdett, kérte, hogy telefonálhasson férjének. Szerette volna hazavinni a felmondását és áttanulmányozni. Főnökei megtiltották neki a telefonálást, és azt is, hogy elhagyja az irodahelyiséget. Megvárták, míg Orsolya kényszer hatására magától aláírja a felmondását, megszabadítva ezzel az áruházat 30 év munkaviszony után fizetendő végkielégítéstől.

A példákat a végtelenségig lehetne sorolni….

Mit tehetünk, hogy ne váljunk áldozattá?

Befejezésül, a visszaélések és bossing elkerülése érdekében, kedves olvasóink, fogadják meg a munkapszichológusok tanácsát. Ha csak a leghalványabb jelét érzékelik annak, hogy a főnökük ki akarja tenni Önöket a cégtől, kezdjenek el más lehetőségek után kutatni, és állást keresni. Tegyék mindezt úgy, hogy közben azért nem mondanak le a jogaikról, és nem mennek bele közös megegyezéses felmondásba, vagy bármely más Önöket megkárosító helyzetbe.

Ha nincs más kiút és reménytelennek tűnik a megegyezés, érdemes ügyvéd, vagy hatóság segítségét kérni. Pécsett az Igazságügyi Hivatalt és a Munkaügyi Központ kirendeltségét tudják felkeresni, ha munkajogi segítségre szorulnak. Per esetén pedig érdemes a Nép ügyvédje szolgáltatást igénybe venni.

Gyenese Andrea