Mennyit ér egy Nő?!

A kérdés „ Jakab Andor” blogíró, a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő jegyzetének elolvasása után fogalmazódott meg bennem.

A blogger minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének - mellyel úgy tűnik nincs egyedül és számos állást kereső nő számára megszokott - munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

Nem éri meg, mégpedig azért, mert feltételezi, hogy minden nő előbb-utóbb szülni fog, ha beismeri az állásinterjún, ha nem. Véleménye szerint már az sem fair, hogy erről munkáltatóként nem kérdezheti meg a jelentkezőket, illetve, hogy válaszul a nők hazudnak, vagy ha felvette őket, meggondolják magukat. És valóban, az életben ennek a hozzáállásnak megfelelően a legtöbb munkáltató, nem is foglalkozik azzal, hogy az a bizonyos kérdés - akar-e gyermeket, ha igen mikor - pontosan azért, mert hátrány érheti miatta a női munkavállalókat, elvileg nem lenne feltehető, és diszkriminatív. Számtalan állásinterjún, ahol nő ül az asztal másik felén, elhangzik, akárcsak az, hogy van e párkapcsolata, férjezett e, stb. Holott senki nem tudja bizonyítani, hogy a nők által végzett munka minőségét, és mennyiségét befolyásolná a jövőbeni gyermekvállalási szándék, vagy férjezett családi állapot. Fel is teszem a költői kérdést, a nőket foglalkoztatóknak: tapasztalta-e hajadon, gyermektelen alkalmazottjáról, hogy gyengébb minőségű munkát végez? Vagy netalán nem is dolgozik, mert a munkahelyén hangosan sóhajtózva azon gyötrődik, hogy pár éven belül férjhez kell mennie és gyermeket szülni? A valóságban egy nő, ha akar gyermeket 5-10 éven belül, ha nem, ugyanolyan jó munkaerő, mint bármelyik férfi, ezt az ellenérvet a nők foglalkoztatása ellen ki is pipálhatjuk. 

A gyermekszüléssel kapcsolatos hazudozásról az állásinterjún pedig annyit, hogy amennyiben a blogíróra is jellemző, egyoldalú és erősen férfiközpontú gondolkodásmód-mely szerint a szülőképes korú nő nem jó „befektetés”- megváltozna, úgy vélem minden nő, aki szeretne családot, és gyermeket, bátran vállalná véleményét. Apropó, ehhez még egy költői kérdés: honnan is kellene a mai világban, egy 20-30 közötti szingli nőnek tudnia, hogy a következő 10 évben talál-e olyan férfit, aki családra vágyik? Ráadásul olyat, akinek biztos munkahelye, és egzisztenciája van, ami azért fontos szempont, mert a jövendőbeli feleséget a gyerekszülés után, a blogíróhoz hasonló gondolkodásmódú főnökök nem fogják alkalmazni, és évekbe telhet, mire munkát talál.

És el is érkeztünk a következő, a blogíró szerint nyomós ellenérvhez a nők alkalmazása ellen: a gyerekszülés, és az ezzel járó gyes és gyed időszaka. A gyermekszülés véleményem szerint olyan esemény, amire normális esetben minden ép érzésű ember örömmel gondol, de nem a mi világunkban. A mi világunkban, vagyis a blogíróhoz hasonló gondolkodásmódú emberek világában egy gyermek születése csak újabb költségeket és a munkáltatói terheket jelentő esemény, ami egyre inkább úgy tűnik, minden vállalkozónak, és főnöknek púp a hátára. Mert új munkaerőt kell keresni a gyesen lévő kismama helyére, akit nem rúghat ki 3 vagy 6 évig, és még a felgyűlt szabadságát is ki kell fizetnie. Ez a gondolatmenet teljesen érthető, észérvekkel és számokkal alátámasztható, amennyiben csak az eszünkre és a pénztárcánkra akarunk hallgatni, ahogy azt a sokak által hangoztatott, de egyre kevesebb ember számára élvezhető, mára szinte életellenessé váló kapitalista gondolkodásmódunk diktálja. Mely gondolkodásmódnak köszönhetően, mára nem tekintjük értéknek a gyermekvállalást. Az anyát és gyermekét védő szociális juttatásokat (gyes, gyed, alternatív foglalkoztatási formák, bölcsődék, óvodák) úgy tekintjük, mint felesleges, a vállalkozókat vagy az adózókat terhelő nyűgöket. És ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően, az óvodai és bölcsődei szolgáltatások egyre kevésbé elérhetőek, vagy jó színvonalúak, valamint az eddig a kismamáknak járó juttatásokat is készül megnyirbálni a kormány.

Még egy nagyon fontos momentumot a blogíró és sok ezer „lájkolója” elfelejtett: azt, hogy ma Magyarországon egy átlag család nem tud egy fizetésből megélni, szükség van a nők fizetésére is. Egyre kevesebb férfi van, aki a keresetéből egyedül képes eltartani a családját. Talán azok a vállalkozók, akik úgy jutnak nagyobb profithoz, hogy ők sem alkalmaznak nőket, feketén dolgoztatnak, és más trükkökkel szabadulnak meg az őket sújtó terhektől.

Ezek után miért csodálkozunk azon, hogyha a gyermekvállalás ára az elszegényedés (több gyermek esetén szinte biztosan), a társadalmi támogatottság hiánya, és a nőket sújtó munkanélküliség lett, hogy egyre kevesebb pár vállal gyermeket? A blogíró és a lelkes „lájkolók” között bizonyára szép számmal akadnak olyanok, akik aggódnak és sopánkodva csóválják a fejüket azon a tényen, hogy „fogy a magyar”. Mégsem biztos, hogy eszükbe jutott, hogy felkapják a fejüket arra a mondatra, hogy nőt nem alkalmaznék. Kíváncsi lennék, vajon ők, hogy oldanák, meg „a gyereket szüljek, vagy dolgozzak, vagy: hogy egyeztessem össze mindkettőt?” dilemmát…